Piroska
Hegyesedő sötétedőpöfeteg* - Bryoperdon acuminatum
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Termőtest: zárt (gaszterotécium), 0,2-1,5 cm magas, gömbölyded vagy tojás alakú, általában kihegyesedő csúccsal. Fiatalon fehér vagy halványokker, idősen világosbarna; az exoperídium (külső burok) felszínét finom, könnyen leváló szemcsék borítják, a csúcs felé kissé sűrűbben. Az endoperídium (belső burok) papírszerű, szürkés- vagy sárgásbarna, éretten a csúcsi részen felnyíló. A bázisban fehér micéliumcsomók találhatók, a szubgleba (a vékony meddő sáv, mely elválasztja a steril belső burkot a termőrésztől) hiányzik.
Termőréteg (gleba): éretlenül fehér, éretten barna.
Mikrokarakterek: spórák gömbölyűek, 3,5-4,5 µm átmérőjűek, majdnem teljesen simák vagy biológiai mikroszkóp alatt nagyon enyhén szemcsézettek; elektronmikroszkóp alatt hálózatosak rövid tüskékkel, kevés sterigmamaradvánnyal (sterigma: spóratartó nyél a bazídiumon). Kapillíciumok (a bazídiumokon a spórák közötti steril rostok) Lycoperdon-típusúak, törékenyek, csak részben hajlékonyak, rajtuk sok apró pórussal és helyenként szeptákkal (válaszfalak).
Termőhely, idő: briofil (mohákon élő) faj, mely mohapárnákban terem élő lombos- és tűlevelű fák törzsén, akár több méter magasságban is, illetve mohos sziklafalakon, sziklapárkányokon, valamint mohával borított talajon is előfordulhat. Magyarországi gyűjtései a nyári és őszi hónapokban (július-augusztus-október) történtek.
Előfordulás: Közép-Amerikából (Costa Rica) leírt faj, Európában szubmediterrán és mérsékelt övi régiókból ismert, Magyarországon kívül Svájcból, Francia-, Olasz- és Oroszországból. Európán kívüli előfordulásai Észak- és Közép-Amerikából, valamint Ázsiából (Altáj, Orosz Távol-Kelet) bizonyítottak. Ritka, visszahúzódóban levő faj. Hazánkban az Aggteleki-karszton, a Zempléni-hegységben és a Mátrában ismert termőhelye.
Hasonló fajok: a sziklai pöfeteg* termőhelye részben hasonló lehet, de csillag alakban felszakadó szájadéka, a szubgleba megléte és eltérő mikrokarakterei alapján könnyen azonosítható. A Srí Lankáról leírt, de már Európában (kontinentális Spanyolország, Portugália) és a Kanári-szigeteken is megtalált Bovista ochrotricha morfológiailag nagyon hasonló, de spórái durván szemcsézettek, örökzöld (magyaltölgy - Quercus ilex) és félörökzöld (ibériai tölgy - Q. faginea) tölgyek mohával borított törzsein terem, tavasszal.
Étkezési érték: mérete okán jelentéktelen, noha feltehetően nem mérgező.
Megjegyzés: Hanns Kreisel (1931-2017) német mikológusprofesszor számos 20. század eleji-közepi magyar, romániai, cseh és szlovákiai gyűjtés anyagát vizsgálta meg, és találta a határozások mindegyikét hibásnak (lásd Jeppson, 2018). Bánhegyi és mtsai (1953) a Lycoperdon pusillum – törpe pöfeteg (mai nevén Bovista furfuracea - apró pöfeteg) szinonimjaként kezelik, mely felfogással a jelenkori mikológusok nem értenek egyet. Nincs tudomásunk róla, hogy a Farkas és Kecskés könyvében (2009) ill. honlapján közölt, valamint az általunk Zemplénban és olvasónk által a Mátrában fotózott leleteken kívül továbbiak léteznének a jelenkori Magyarország területéről. Ritkasága, különleges életmódja és ökológiai sérülékenysége folytán törvényi védelemre is javasolt faj (Finy P., szóbeli közlés).
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26).
A korábbi leírást a legújabb tudományos eredmények figyelembevételével aktualizálta: ifj. Kaposvári László (2024. 12. 29.)
FORRÁS:
- Bánhegyi, J., Bohus G., Kalmár Z. és Ubrizsy G. (1953): Magyarország nagygombái, Akadémiai Kiadó, Bp., p. 285.
- Farkas, S. és Kecskés, Sz. (2009): Barangolás a gombák világában. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen.
- gomba.tuti.hu (a fenti szerzők által kezelt honlap)
- Jeppson, M. (2018): Puffballs of Northern and Central Europe, Sveriges Mykologiska Förening, Göteborg, p. 98-102.
 Fotó: György Sebestyén levelezőnk |  Fotó: György Sebestyén levelezőnk |  Fotó: Szilvásy Edit |
 Fotó: Barbara Piech |  Fotó: ifj. Kaposvári László |  Fotó: ifj. Kaposvári László |
 Fotó: Kaposvári László |  Fotó: Szilvásy Edit |  Fotó: Szűcs Béla |
 Fotó: Szűcs Béla |