Julianna, Lilla
Rózsás tapló - Rhodofomes roseus
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: Fomitopsis rosea, Fomes roseus
Termőtest: évelő, tönk nélkül illeszkedik a gazdanövényekhez, a hifarendszere háromféle hifából (generatív, váz- és kötőhifák) álló, azaz trimitikus (Bessette és mtsai szerint csak dimitikus, azaz kötőhifák nélküli).
Kalap: 2–10(15) cm széles, pata alakú, oldalt álló. Fiatalon halvány rózsaszínes, később füstös barnás, szürkésfeketés színű, növekedési zónája kezdetben ugyancsak rózsaszínes, később kalapszínű. Felülete fiatalon enyhén nemezes, de hamar lecsupaszodik és bordás, barázdált, idősen berepedezett lesz. A kalapbőr vékony, kéregszerű.
Termőrétegtartó (tráma): pórusos. A csövek rózsásbarnák, rétegezettek (az egyes rétegek 0,5–4 mm hosszúak), a rétegek között vékony választóvonallal. A pórusok kerekek vagy kissé szögletesek, közepes méretűek (3–5 pórus/mm), felszínük fiatalon rózsaszín, később mogyoróbarna, rózsásbarna, vagy füstös barna színű, nyomásra, sérülésre barnul.
Hús: 1–3 cm vastag, kezdetben rostos, parafás, később keményebb, fás állagú, alig észrevehetően vagy egyáltalán nem zónázott. Kezdetben ezüstös vagy szürkés rózsás, rózsásbarna színű, KOH hatására sötét szürke, fekete színű lesz. Szaga és íze ismeretlen, nem dokumentált.
Spórák: hosszúkás-hengeresek vagy oválisak, 5,5–7,5 × 2–2,5 µm méretűek, vékony falúak, színtelenek, inamiloidok (Melzer-reagens hatására a spórafal nem színeződik ibolyásra, kékesre vagy feketésre), felületük sima. Spórapor fehér.
Előfordulás: egész évben, fenyvesekben, elsősorban luc holt faanyagán, de jegenyefenyőn és tűnyalábos fenyőn, elvétve lombos fákon is, de bányafán és épületfán is előfordulhat. Egyesével vagy kisebb csoportokban nő. Szaprotróf, barnakorhasztó, de ritkán gyengültségi parazitaként is viselkedhet. Magyarországon ritka faj.
Étkezései érték: fás állaga miatt nem ehető.
Hasonló fajok: a szegett tapló kalapbőrét borító gyantás kéreg gyufaláng hatására megolvad, hasonló réteg a rózsás tapló kalapbőrén nincs. Az ugyancsak európai és észak-amerikai elterjedésű, Oroszországból, vörösfenyőről leírt, de Magyarországon még nem talált Rhodofomes cajanderi gazdanövényekben kevésbé válogatós, többféle tűlevelű faanyagán is előfordulhat (Észak-Amerikában elsősorban tűnyalábos és hemlokfenyőn terem, de ritkán lombosfákon is megjelenik, a mediterrán vidékeken lucról és atlaszcédrusról vannak adatai), termőtestei inkább laposak vagy domborúak, nem pata alakúak, húsa sötétebb rózsásbarna, és spórái kolbász alakúak, nem hengeresek vagy oválisak.
Megjegyzés: európai, észak-afrikai (Marokkó) és észak-amerikai elterjedésű faj. Észak-Amerika nyugati partvidéki lucosaiban gyakori; de több mediterrán országból, többek között Spanyolország, Franciaország, Olaszország és a volt Jugoszlávia országainak hegyvidékeiről, valamint Észak-Európából és Nagy-Britanniából is vannak dokumentált leletei (utóbbi országban kizárólag beépített faanyagról).
FORRÁS:
Bánhegyi, J., Bohus, G., Kalmár, Z. és Ubrizsy, G. (1953): Magyarország nagygombái, Akadémiai Kiadó, Bp., p. 236.
Bessette, A.E., Smith, D.G., Bessette, A.R. (2021): Polypores and Similar Fungi of Eastern and Central North America. University of Texas Press, Austin, p. 302.
Bernicchia, A., Gorjón, S.P. (2020): Polypores of the Mediterranian Region. Romar SRL, Segrate, pp. 719–721.
Hagara, L. (2014): Ottova Encyklopédia Húb [(Az) Ottó (Kiadó) gomba enciklopédiája]. Ottovo nakladatelství s.r.o., Praha, p. 302.
Læssøe, T., Petersen, J.H. (2019): Fungi of Temperate Europe vol. 2. Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 866.
Legon, N.W., Henrici, A. (2005): Checklist of the British and Irish Basidiomycota, Royal Botanic Gardens, Kew, p. 353. (a könyv online változata)
Index Fungorum (Fomes cajanderi = Rhodofomes cajanderi típuslelőhely)
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzéke (2017.04.26).
A leírást a források felhasználásával Fődi Attila készítette (2025. 01. 25.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 01. 26.).
 Fotó: Hojer Gyula levelezőnk |  Fotó: Hojer Gyula levelezőnk |