Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: szürkülő keserűgomba
Kalap: 3-6 (10) cm széles, kissé bemélyedő. közepén gyakran kis púppal, hússzürkés, halvány húsbarnás, ibolyás árnyalattal, többnyire nem zónázott, felülete nedvesen kissé tapadós.
Lemezek: fehéresek vagy krémokkeresek, idővel szürkésbarnán foltosodók.
Tönk: többnyire karcsú, a kalapnál kissé világosabb, csúcsán gyakran fehéres sávval.
Hús: azonnal nagyon csípős ízű; tejnedve fehér, beszáradva szürkés vagy olívszürkés színű.
Spóra: szemcsés-hálózatos, elliptikus, 7,5-9 x 6,5-7,5 µm. Spórapora elefántcsont fehér.
Előfordulás: VII-X; nyír alatt, savanyú talajon, lápokon, gyakran tőzegmoha között nő. Magyarországon ritka gombafaj.
Étkezési érték: csípős ízű, nem ehető, ha megtaláljuk, hagyjuk termőhelyén!
Hasonló fajok: az illatos tejelőgomba (Lactarius glyciosmus) és a szagos tejelőgomba (Lactarius mammosus) száradva kókuszillatú.
Forrás: Ewald Gerhardt - Vasas Gizella - Locsmándi Csaba: Gombászok kézikönyve (2017)
Stefan Buczaczki (2012): Collins Fungi Guide
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Funga Hungarica
A fajleírást a források alapján Szűcs Béla jegyezte (2021.11.13).
2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit | 2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit | 2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit |
2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit | Lactarius vietus másnap 2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit |