Fábián, Sebestyén
Krémfehér üregestinórú* - Gyroporus pseudolacteus
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Kalap: 7-15 cm széles, kezdetben többé-kevésbé félgömb alakú, később boltozatosan kiterül, középen ritkán bemélyedhet. Felszíne bársonyos, száraz, gyakran rátapadt homokszemcsékkel borított. Színe fiatalon fehérestől krémfehérig terjed, kifejlett állapotban okkersárga vagy barnás árnyalatokkal.
Termőréteg: a csövek 5-10 mm hosszúak, szabadok, a tönknél néha elvágottak, fehéresek, nyomásra vagy sérülésre sötét-, vagy indigókék színre váltanak. A pórusok kicsik (1-2 mm), kifejlett állapotban kerekek vagy szögletesek, fiatalon a csövekkel megegyező színűek, később krémszínűre vagy enyhén sárgára változnak.
Tönk: 5-19 cm magas, 2-7 cm széles, hengeres vagy bunkó alakú, az alján kiszélesedhet; gyakran rátapadt homokszemcsékkel borított. Törékeny, több üreget alkot vagy akár teljesen üreges, gyengén fejlett burokzóna figyelhető meg rajta. Színe fehéres-krémszínű, kifejlett állapotban okkersárgás.
Hús: a kalapban fehéres, sérülésre vagy vágásra erősen kékül, sötét- vagy indigókékre változik, mely szín egyes termőtesteken száradva is megmarad; a tönkben vattaszerű. Illat és íz nem jellegzetes.
Mikroszkópikus jellemzők: spórák hialinok, méretük 8-12 x 4,5-6,5 µm, sima felületűek, hosszúkás vagy bab alakúak, feltűnő csírapórussal. Viszonylag nagy (35-43 x 10-14 µm) bazidiumokkal és nagy (35-55 x 8-12 µm) méretű keilocisztídiumokkal rendelkezik.
Előfordulás: 2016-ban, Spanyolországból, savanyú homokos talajról, tengerparti fenyő (Pinus pinaster) alól leírt faj. Magyarországról mindössze két bizonyított adata ismert, melyek szintén enyhén savanyú és savanyú homoktalajú termőhelyek. Nálunk erdei vagy feketefenyővel elegyes tölgyesekben, illetve tiszta homoki kocsányostölgyesekben találták (DB). Ősszel vagy nyáron, akár a legnagyobb hőségben is előjöhet, inkább nyitottabb részeken, utak mellett is akár (SI).
Étkezési érték: ismeretlen, feltehetően nem mérgező (ennek bizonyításáig óvatosságból a „nem ehető” besorolást alkalmazzuk – szerk.).
Hasonló fajok: a Gyroporus lacteus fajnak a kalap átmérőjéhez képest rövidebb tönkje van, és a kifejlett példányokat nagy, szabálytalan pikkelyek borítják. Ökológiájuk hasonló, de hazánkból még eddig nem került elő (DB). A kékesedő üregestinóru (G. cyanescens) főként a kalap és tönk színében, valamint a tönk felső harmadában található gyűrűs zónában különbözik. A genetikai adatok szerinti legközelebbi rokona a Dél-Kína hegyeiből 2021-ben, 3000 méter fölötti magasságból leírt, jóval kisebb termetű Gyroporus alpinus.
Megjegyzés: Az aláhúzott részek Dima Bálint (DB) és Sárközi István (SI) szóbeli közlései.
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológia Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26). A magyar fajnév Albert László és Dima Bálint javaslata.
FORRÁS:
Miksik, M. (2017): Hrybovité houby Evropy, szerzői kiadás, p.107
Vizzini, A., Angelini, C. & Ercole, E. (2015): Molecular confirmation of Gyroporus lacteus and typification of Boletus cyanescens. Phytotaxa 226 (1): 27–38.
A leírást a források felhasználásával Bálint Miklós és ifj. Kaposvári László készítették. Ellenőrizte Albert László (2026. 01. 03.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2026. 01. 03.).
A honlapon levő valamennyi tartalom (különös tekintettel fotókra, fajleírásokra és cikkekre) közvetlenül a honlapról történő bármilyen célú tovább hasznosítását (másolás, más felületen való megjelenítés, mesterséges intelligenciával kapcsolatos használat, stb.) megtiltjuk!
Ilyen igény esetén csak a szerzői joggal rendelkező tulajdonosok az illetékesek!
 Fotó: Sárközi István |  Fotó: Sárközi István |  Fotó: Sárközi István |
 Fotó: Sárközi István |  Fotó: Sárközi István |  Fotó: Sárközi István |