Tivadar
Barnagallérú őzlábgomba - Lepiota pseudolilacea
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Synonym: Lepiota pseudohelveola, Barnásibolya őzlábgomba, Rózsástönkű őzlábgomba
Kalap: 15-50 mm széles, kúposból kiterülő, középen sötétebb, sűrűbb, húsbarnás, rózsaszínes vagy barna pikkelyekkel.
Lemezek: fehérek, fehéresek, szabadon állók.
Tönk: 25-50 x 2-9 mm, hengeres, húsbarnás, a gallér alatt barna, szálas-gyapjas, szakadozott övecskékkel. A gallér gyenge, alsó része barna.
Hús: fehér, vágásra, sérülésre nem színeződik el. Illata kellemes, néha enyhén fahéj vagy gyümölcsillatú.
Spórák: ellipszoidok, hialinok, (6)6,6-9,3(10) x 3,9-4,8(5) µm.
Előfordulás: májustól októberig, leginkább ősszel. Többedmagával, néha nagyobb csoportokban. Lomb-, liget- és fenyőerdőben egyaránt, humuszban gazdag talajon. Magyarországon ritka. VL.:3.
Étkezési érték: nem ehető (Knudsen és Vesterholt (2012) szerint amatoxinokat tartalmaz, ezt Sarawi és mtsai (2022) cáfolták).
Hasonló fajok: lilás őzlábgomba; a sörtés őzlábgomba (Lepiota echinella) tönkjén vattaszerű fátyol található, amely nem jelenik meg jól körülhatárolható gyűrűként.
FORRÁS:
Knudsen, H., Vesterholt, J. (2012) (eds.) Funga Nordica: Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera. Nordsvamp, Copenhagen, p. 634.
Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 42.
Magyar Mikológiai Társaság Gombanévjegyzéke (2017.04.26.)
A leírást a források felhasználásával Bálint Miklós levelezőnk készítette (2025. 02. 08.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 04. 20.).
A honlapon levő valamennyi tartalom (különös tekintettel fotókra, fajleírásokra és cikkekre) közvetlenül a honlapról történő bármilyen célú tovább hasznosítását (másolás, más felületen való megjelenítés, mesterséges intelligenciával kapcsolatos használat, stb.) megtiltjuk!
Ilyen igény esetén csak a szerzői joggal rendelkező tulajdonosok az illetékesek!
 Fotó: Bálint Miklós, molekuláris vizsg.: dr. Dima Bálint |  Fotó: Radnóti Ágnes |