Ez a gomba NEM EHETŐ.
Kalap: 3–6(8) cm széles, fiatalon kúpos, majd domború, kissé kiterül, végül szinte lapos lesz, pereme aláhajló. Okkerbarna, őzbarna vagy dohánybarna, olykor olívbarna színű, felszíne elálló, apró, sötétebb barna pikkelyekkel díszített. Nem higrofán.
Lemezek: sűrűn vagy közepesen sűrűn állók, foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon gyakran kékes-ibolyás árnyalatúak, de lehetnek szürkések is, később halványbarnásak, idősen rozsdabarnák. A lemezek közt számos közteslemez található. Élük sima, fehéres.
Tönk: 5–10(13) cm magas, 0,5–1,5 cm átmérőjű, hengeres vagy bunkós. Fiatalon fehéres, idősen kalapszínű, a gallérzónája felett gyakran kékes-ibolyás színű, alatta sötétbarnás pikkelyek vagy pikkelyes övek borítják.
Hús: puha, fehéres krémszínű, halvány barnásokkeres, a tönk csúcsán és a kalapban kékes-ibolyás színű, a bázis fele sötétebb, barnás. Szagtalan vagy nagyon enyhe, petrezselyemre emlékeztető illatú (különösen, ha a fiatal lemezeket átpörgetjük az ujjunkkal), enyhe ízű.
Spórák: gömbölydedek vagy szélesen elliptikusak, szemölcsös felületűek, 7–8 × 5–6 μm méretűek, csírapórus nélküliek, mérsékelten vagy erősen dextrinoidok (Melzer-reagens hatására a spóra fala vagy mintázata borvörösre színeződik). Spórapor rozsdabarna.
Előfordulás: augusztustól november közepéig, nedves helyeken, tápanyagszegény, savanyú talajon, nyír alatt nő, obligát nyírmikorrhizás. Magyarországon ritka.
Étkezési besorolás: nem ehető (megjegyzés: Hagara szerint „ugyan ehető, de a fogyasztásának nincs hagyománya és az íze miatt nem igazán éri meg”, ezért a „nem ehető” besorolást alkalmazzuk).
Hasonló fajok: Jellegzetes megjelenése miatt más fajjal alig téveszthető össze. Az erősen pikkelyes, gyapjas kalapbőrű susulykafajok ugyan első ránézésre hasonlónak tűnhetnek, de lényegesen kisebbek és mindig valamilyen jellegzetes szaguk van.
Megjegyzés: az aláhúzott szövegrészek dr. Dima Bálint szóbeli közlései.
FORRÁS:
Eyssartier, G., Roux, P. (2024): Le Guide des champignons: France et Europe. 5e édition. Éditions Belin, Paris, p. 800.
Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 268.
Hagara, L. (2014): Ottova Encyklopédia Húb [(Az) Ottó (Kiadó) gomba enciklopédiája]. Ottovo nakladatelství s.r.o., Praha, pp. 1104–1105.
Kibby, G., Tortelli, M. (2021): The genus Cortinarius in Britain. [A Cortinarius nemzetség Britanniában]. [szerzői kiadás], p. 96.
Knudsen, H., Vesterholt, J. (2008) (eds.) Funga Nordica: Agaricoid, boletoid and cyphelloid genera. Nordsvamp, Copenhagen, p. 734.
Overall, A. (2017): Fungi: Mushrooms & Toadstools of parks, gardens, heaths and woodlands. [szerzői kiadás], p. 354.
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzéke (2017.04.26).
A leírást a források felhasználásával Fődi Attila készítette és dr. Dima Bálint ellenőrizte (2025. 03.12.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 03. 17.).
A honlapon levő valamennyi tartalom (különös tekintettel fotókra, fajleírásokra és cikkekre) közvetlenül a honlapról történő bármilyen célú tovább hasznosítását (másolás, más felületen való megjelenítés, mesterséges intelligenciával kapcsolatos használat, stb.) megtiltjuk!
Ilyen igény esetén csak a szerzői joggal rendelkező tulajdonosok az illetékesek!
![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila |
![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila |
![]() Fotó: dr. Dima Bálint | ![]() Fotó: dr. Dima Bálint | ![]() Fotó: dr. Dima Bálint |