Ede, Sándor
Szürkülőtövű galambgomba - Russula rhodomelanea
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Kalap: 2–4(5) cm széles. Kezdetben domború, később kiterül, idősen a közepe benyomott lehet. A kalap széle finoman barázdált. A kalapbőr sima, fényes, vérvörös, karmazsinvörös, cinóberpiros színű (olyan, mint a rózsásvörös galambgomba kalapbőre), gyakran szürkésokker foltokkal, közepe olykor sötétebb, szinte fekete; a kalap közepéig vagy tovább is lehúzható.
Lemezek: sűrűn állók, fehérek, fogásra, sérülésre hosszú idő elteltével szürkülhetnek. Törékenyek.
Tönk: 3–5,5 cm magas, 0,5–0,7 cm átmérőjű, hengeres. Felső részén enyhén deres és finoman erezett. Fehér, de gyakran szürkés vagy feketés elszíneződéssel. Sérülésre a tönk bőre először halványan vörösödik, mielőtt feketedne.
Hús: fehér, törékeny, gyümölcsillatú vagy enyhén vaníliás jellegű (hasonló a törékeny galambgombáéhoz), egyből égetően csípős ízű.
Spórák: gömbölydedek, 7,4–9,5 × (6)6,4–7,8 μm méretűek, csírapórus nélküliek, tüskés szemölcsökkel, amik hálózatos mintázattá állnak össze; redőket, hálózatot formálnak, amiloidok. Spórapor fehér.
Előfordulás: alapvetően mediterrán elterjedésű faj, száraz, csekély aljnövényzettel takart vagy csupasz talajon terem, júliustól októberig. Tölgymikorrhizás. Magyarországon valószínűleg ritka (a Mátrában viszont rendszeresen előfordul – Albert László, személyes közlés).
Étkezési érték: nem ehető.
Hasonló fajok: több piros kalapbőrű, fehér lemezű, csípős vagy égetően csípős húsú faj létezik: hánytató galambgomba, erdei galambgomba, bükkfa-galambgomba, sárguló galambgomba, valamint a feketéspiros galambgomba (Russula atrorubens), de ezek töve nem szürkül-feketedik.
Megjegyzés: a különböző galambgombafajok precíz elkülönítéséhez szükség lehet különböző reagensekre és festékekre is, mint vas(II)-szulfát és a gvajak (egy gyanta alkoholos oldata). Ezek mikroszkóp nélkül is használhatók, a gomba (tönk- vagy kalap) húsára cseppentve. A kalapbőr cisztidiumainak festéséhez krezilkék (Cresyl Blue) vagy szulfovanilin, a spórák mintázatának amiloid reakcióihoz valamilyen jódtartalmú reagens, jellemzően Melzer-reagens szükséges. A tárgyalt faj kémiai reakciói: a vas(II)-szulfát a húson halvány rózsaszínes, gvajak a húson és a lemezeken vagy negatív, vagy igen lassan és nagyon halványan pozitív.
FORRÁS:
Eyssartier, G., Roux, P. (2024): Le Guide des champignons: France et Europe. 5e édition. Éditions Belin, Paris, p. 236.
Kibby, G. (2017): The genus Russula in Great Britain. [A Russula nemzetség Nagy-Britanniában]. [szerzői kiadás], pp. 57–58.
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzéke (2017.04.26).
A leírást a források felhasználásával Fődi Attila készítette (2025. 02. 18.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 02. 24.).
 Fotó: Albert László |  Fotó: Albert László |  Fotó: Szűcs Béla, határozás: Albert László |