MIGE
2024. november 14.
Aliz

Búzabarna fakógomba* - Hebeloma aanenii

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Kalap: 2-15 cm átmérőjű, domborúból kiterülő, a széle általában ép, de lehet hullámos, vagy bordázott is. Nedvesen ragadós felületű. Színe a krémszínűtől a sárgásbarnán át a búzabarnáig terjedhet, általában homogén, de esetenként a közepe jóval sötétebb, agyagbarna is lehet. Vélum-maradványoktól mentes.

 

Lemezek: enyhén felkanyarodók, sűrűn állók, a tönkhöz pereszekefoggal csatlakoznak. Fiatal korban világos krémszínű, majd idős korban barna, dohánybarna színű lesz. A lemezélek hullámosak, fiatalon fehéres guttációs cseppek jelennek meg rajtuk, melyek idősebb korban barna színűvé válnak.

 

Tönk: 3-9 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, hengeres alakú, a töve ritkán meg is vastagodhat. Felülete pelyhes, szálas, melyek fiatalon fehérek, idős korban a spóráktól barnára színeződnek. Pókhálós burokmaradványok nincsenek.

 

Spórák: Színük barna, leginkább citrom alakúak, ornamentáltak. Méretük: 8,8 - 11,3 µm hosszú és 5,2 - 6,6 µm széles.

 

Hús: Fehéres színű, retekszagú. Az íze keserű, esetenként retek ízű.

 

Termőhely és idő: szeptembertől novemberig terem. Hazánkban eddig bizonyítottan egy találata van (a fotók között szereplő 2022.11.09 Tinnye), amely fűz alól került elő. Az európai leírásokban fűz, nyír, nyár és esetenként tölgy szerepel fapartnereként.

 

Étkezési érték: nem ehető.

 

Megjegyzés:

A fajt Duur Aanen holland mikológus tiszteletére nevezték el. A faj genetikailag nagyon közel van a zsemleszínű fakógombához, de spórái valamivel kisebbek attól (a. két faj a Hebeloma nemzetség Denudata szekciójában a Crustuliniformia alszekcióhoz tartozik). Továbbá, ha a keilocisztídium csúcsának átlagos szélessége kisebb, mint 8 μm, akkor az szinte biztosan erre a fajra utal. Feltételezhető tehát, hogy a zsemleszínű fakógombák között is sokszor ezt a fajt találhattuk.

 

*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26). A búzabarna fakógomba* magyar név Sárközi István javaslata.

 

Forrás:  

Beker H.J., Eberhardt U., Vesterholt J. (2016): Fungi Europaei 14. – Hebeloma (Fr.) P. Kumm.

www.hebeloma.org

 

A fajleírást a források alapján Sárközi István készítette (2023.04.26).

 


2022.11.09 Tinnye
Fotó: Vass Éva
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Vass Éva
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Vass Éva
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Vass Éva
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Vass Éva
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Vass Éva
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó, gyűjtő: Imre Szilvia
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó, gyűjtő: Imre Szilvia
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó, gyűjtő: Imre Szilvia
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó, gyűjtő: Imre Szilvia
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Sárközi István, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Sárközi István, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Sárközi István, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Sárközi István, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint
 
2022.11.09 Tinnye
Fotó: Sárközi István, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint
 

Vissza a fajlistához