MIGE
2025. február 08.
Aranka

Aranyos likacsosgomba - Pycnoporellus fulgens

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Syn.: Polyporus fibrillosus

 

Termőtest: egyéves, tönk nélkül illeszkedik a gazdanövényekhez, kizárólag generatív hifákat tartalmaz (monomitikus). KOH hatására a kalapbőr és a hús gyorsan vörösről feketére színeződik.

 

Kalap: 3–12 cm széles, félkör vagy vese alakú, többnyire lapos, oldalt álló, olykor visszahajló-elterülő is lehet. Fiatalon többnyire élénk narancsos, narancsvörös, idősebben rozsdavörös színű. A kalap éle többnyire vékony, hullámos, a kalap többi részénél világosabb színű. Felülete finoman nemezes, egységes vagy körkörösen kissé zónázott, sugarasan szálas.

 

Termőrétegtartó (tráma): pórusos. A csövek narancsosak, 3–6 mm hosszúak. A pórusok kezdetben kerekdedek, kissé szögletesek viszonylag tágak (2–3 pórus/mm), idősen szabálytalanabbak, labirintusszerűek vagy felhasadozók (több pórus összeolvadhat), ilyenkor akár 1–2 póros-mm; felszínük kezdetben sárgás, később narancsos.

 

Hús: legfeljebb 2 cm vastag, kezdetben parafás, később szívós-rostos. Fiatalon halvány narancsos, később rozsdavörös színű. Íze és illata nem jellemző.

 

Spórák: hengeres-elliptikusak, 5–9 × 2,5–4(5) µm méretűek, simák, vékony falúak, színtelenek, csírapórus nélküliek, inamiloidok (Melzer-reagens hatására a spórafal nem színeződik ibolyásra, kékesre vagy feketésre). Spórapor fehér.

 

Előfordulás: júliustól októberig, hegyvidéki (montán) fenyvesekben, elsősorban luc, erdei fenyő és jegenyefenyő elhalt törzsén, rönkjén, tuskóin terem, de ritkán lombosfákon is megjelenik. Egyesével vagy kisebb csoportokban nő. Fán élő szaprotróf, barnakorhasztó, Magyarországon ritka faj.

 

Étkezései érték: nem ehető.

 

Hasonló fajok:

A cinóbertapló, a sáfrányszínű likacsosgomba, a narancsszínű likacsosgomba kizárólag, a magyar névvel nem rendelkező Frantisekia mentschulensis pedig elsősorban lombos faanyagon fordul elő. A szagos tapló fiatal termőtestei hasonlónak tűnhetnek, de vastagabbak, húsuk KOH-ra feketedik, ráadásul az erős ánizs-, vagy édeskömény-illat nehezen összekeverhetővé teszi.

 

Megjegyzés: gyakran a szegett taplóval osztozik a szubsztrátumon.

 

FORRÁS:

Bánhegyi, J., Bohus, G., Kalmár, Z. és Ubrizsy, G. (1953): Magyarország nagygombái, Akadémiai Kiadó, Bp., p. 211.

Bessette, A.E., Smith, D.G., Bessette, A.R. (2021): Polypores and Similar Fungi of Eastern and Central North America. University of Texas Press, Austin, p. 296.

Bernicchia, A., Gorjón, S.P. (2020): Polypores of the Mediterranian Region. Romar SRL, Segrate, pp. 704–707.

Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 528.

Hagara, L. (2014): Ottova Encyklopédia Húb [(Az) Ottó (Kiadó) gomba enciklopédiája]. Ottovo nakladatelství s.r.o., Praha, p. 304.

Læssøe, T., Petersen, J.H. (2019): Fungi of Temperate Europe vol. 2. Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 922.

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzéke (2017.04.26).

 

 

A leírást a források felhasználásával Fődi Attila készítette (2025. 01. 26.).

A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 01. 26.).


2022.12.26 Jávorkúti Ősfenyves
Fotó: Szűcs Viktor, molekuláris vizsgálat: Papp Viktor
 
2022.12.26 Jávorkúti Ősfenyves
Fotó: Szűcs Viktor, molekuláris vizsgálat: Papp Viktor
 
2022.12.26 Jávorkúti Ősfenyves
Fotó: Szűcs Viktor, molekuláris vizsgálat: Papp Viktor
 

Vissza a fajlistához