Ez a gomba ehető.
Syn.: Leccinum brunneogriseolum, piruló érdestinóru (1991, Lannoy&Estadès)
Kalap: sötétebb szürkés-, feketésbarna, világosabb okkerbarna foltokkal. Felszíne finoman filces, apróbb pikkelyekkel díszített. Fiatalon félgömb alakú, majd domborúvá válik, 4-8 cm átmérőjű.
Termőréteg: csövei fehérek, később bőrsárgás árnyalattal.
Tönk: fehér, sávokban húzódó feketésszürke szemcsék borítják. A tönk aljában az eredetileg szürkéssárga hús csigák vagy poloskák rágására, vágásra kék, kékeszöld árnyalatú lesz; 1-2,5 cm átmérőjű, 7-14 cm hosszú.
Hús: fehér, vágásra lassan rózsaszínű (korallvöröses) lesz, főleg a kalapbőr alatt, valamint a kalap és tönk átmenetében. Ez a szín azután nem vált át lilásba vagy szürkésbe.
Spóra: 13-19 x 4-6.5 µm. Spórapora halványbarna.
Előfordulás: mészszegény talajú, hűvös, gyakran mocsaras talajú hegyvidéki nyíresekben, júniustól novemberig.
Étkezési érték: tömör húsa jóízű, főzve fogyasztható.
Hasonló fajok: a barna érdestinóru (Leccinum scabrum), mely szintén nyírfák alatt nő, de fehéres húsa a tönk bázisában vágásra, sérülésre nem kékül.
Megjegyzés: ritkább faj, mint a barna érdestinóru (Leccinum scabrum). A Funga Hungarica besorolása: kímélendő, veszélyeztetetté válható (VL4).
Forrás: Dr. Rimóczi Imre: Gombaválogató 3
Thomas Læssøe, Jens H. Petersen: Fungi of Temperate Europe
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Funga Hungarica
https://www.first-nature.com/fungi/leccinum-cyaneobasileucum.php
A leírást a források alapján Molnár Edit készítette (2020.11.03)
2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit | 2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit | 2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit |
2021.09.09 Kelemér, Kis-mohos Fotó: Szilvásy Edit | 2020.10.25 Újhuta Fotó: Kőszeginé Tóth Judit, határozás megerősítése: Dima Bálint | 2020.10.25 Újhuta Fotó: Kőszeginé Tóth Judit, határozás megerősítése: Dima Bálint |
2020.09.07 Újhuta Fotó: Molnár Rudolf, határozás: Albert László |