Csak feltételesen fogyasztható!
Kalap: 4-10 cm széles; kúpos, majd később kiterülő, határozott púppal a közepén; higrofán; színe halványbarna, sárgásbarna. Fiatalon sima és nyálkás, később száraz; karakterisztikus gyűrődések és sugárirányban vénákra emlékeztető képletek figyelhetők meg rajta, esetenként fehéres vagy halványszürke vélummaradványokkal a szélén.
Lemezek: fiatalon halványsárgák, majd szürkésbarnára érnek, közepesen sűrűek, a tönkhöz nőttek.
Hús: vastag, lisztszagú- és ízű.
Tönk: 50-150 x 5-12 mm, a bázisban gumós (mely 16 mm széles is lehet), galléros; felette fehér, a gallér alatt sárgásbarna. A gallér csüngő, stabil, a termőtest arányaihoz képest nagy méretű.
Spórák: ellipszoidtól hosszúkásig, simák, széles csírapórussal, méretük 10-14 x (6-)6.5-8(-8.5) μm, spórapor sárgásbarna, dohánybarna.
Étkezési érték: nem tisztázott, feltehetően ehető, de nem túl ízletes faj.
Előfordulás: mulcson, esetleg erősen korhadt faanyagon, fűrészporon, mindig kisebb-nagyobb csoportokban, tavasztól koraőszig (május-szeptember), elsősorban parkokban, antropogén környezetben. A fajt 2003-ban Hollandiából írták le (azaz különítették el a tavaszi rétgombától), de Nyugat-Európa enyhe éghajlatú, csapadékos vidékein terjedőben van. Magyarországi előfordulását még nem igazolták, de feltehető, hogy hazánkban is létezik, vagy terjedése során nemsokára eléri.
Hasonló fajok: a tavaszi rétgomba kalapja nem ráncolt-gyűrött, gallérja múlékony, általában talajon nő; a fakó rétgomba (Agrocybe putaminum) mérete és termőhelye azonos, kalapja azonban száraz, nem higrofán, ráncok nélküli, gallérja nincs; Magyarországon ritka faj; a Leratiomyces percevalii nevű harmatgombafaj szintén mulcson terem, mérete némileg kisebb, igazi gallérja nincs, csak gallérzónája, lemeze és spórapora feketésbarna, Magyarországon még nem találták.
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26). A magyar fajnév ifj. Kaposvári László javaslata.
FORRÁS:
Buczacki, S., Shields, Ch. & Ovenden, D. (2012). Collins Fungi Guide, HarperCollins Publishers, London, p. 100.
Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 322 (Agrocybe putaminum magyar név és magyarországi gyakorisági adat).
Knudsen, H., Vesterholt, J. (ed., 2012): Funga Nordica. Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera. Nordsvamp, Copenhagen, p. 929.
Laessoe, T., Petersen, J. H. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 1., Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 625.
A leírást a források felhasználásával ifj. Kaposvári László készítette (2025. 05. 24.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 05. 24.).
A honlapon levő valamennyi tartalom (különös tekintettel fotókra, fajleírásokra és cikkekre) közvetlenül a honlapról történő bármilyen célú tovább hasznosítását (másolás, más felületen való megjelenítés, mesterséges intelligenciával kapcsolatos használat, stb.) megtiltjuk!
Ilyen igény esetén csak a szerzői joggal rendelkező tulajdonosok az illetékesek!
Fotó: ifj. Kaposvári László | Fotó: ifj. Kaposvári László | Fotó: ifj. Kaposvári László |
Fotó: ifj. Kaposvári László | Fotó: ifj. Kaposvári László | Fotó: ifj. Kaposvári László |
Fotó: ifj. Kaposvári László |