Konrád
Vérvörös tinóru* - Rubroboletus rubrosanguineus
EZ A GOMBA MÉRGEZŐ!
Synonym: Boletus rubrosanguineus, Boletus moseri
Kalap: 5-15 (18-22) cm széles, kezdetben félgömb alakú, enyhén dudoros felülettel, később domború vagy laposan domború, néha enyhén bemélyedt, az idős termőtestek néha szinte teljesen laposak. A kalapbőr eleinte ezüstszürkés, sötétszürkés, szürkésbarnás, szélén rózsaszínes árnyalattal, mely hamarosan továbbfejlődik a kalap felületén piszkos rózsaszínűig, majd világostól mély lilásrózsaszínig vagy borostyánszínűig. Nyomásra enyhén kékül, később barnul; enyhén higrofán.
Termőréteg: A csövek 5-10 mm magasak, a tönknél kissé felkanyarodók, kezdetben élénksárga, később sárgásolív árnyalatúak, vágáskor kékülnek. A pórusok szűkek, fiatalon élénksárgák, később sötét vérvörösek, nyomásra kékülnek.
Tönk: 5-10 cm magas, 3-5 cm széles. Fiatalon hordó, később bunkó alakú vagy hengeres, kiszélesedő tönkaljjal. Fiatalon sárgás-narancssárga (különösen a legfelső részén), később narancs-, rózsás- vagy bíborvörös, esetleg liláspiros, a tönk hosszának háromnegyedéig többé-kevésbé hangsúlyos vérvörös háló borítja. Tapintásra kékül, majd barnul. Bázismicéliuma világossárga, piszkos krémszínű.
Hús: világossárga, tövénél gyakran liláspiros foltokkal. Vágásfelületen kékesre vagy zöldeskékre színeződik. Íze enyhe vagy enyhén savas, szaga szénre emlékeztet, mely a gomba száradása után is tartós. A kalapbőr alatti réteg vágáskor vörösödik.
Mikroszkópos jellemzők: spórák:12-14 x 5-5,5 µm méretűek, orsó alakúak vagy nyújtott ellipszoidok, simák. Színük sárgásokker, faluk vastag, KOH-ban jól látszódnak. A kalapbőr hifái (pileipellis) hengeres, finoman berakódott sejtekből álló, összefonódó, válaszfalas, egyenesen álló hálózatot képeznek. A tönk tövéből származó hús hifái 3%-os KOH oldatban amiloid reakciót mutatnak.
Előfordulás: júliustól szeptember végéig hegvidéki tűlevelű erdőkben (jegenye- és lucfenyvesben), valamint lombhullató erdőkben bükk alatt, meszes talajon. Mikorrhizakapcsolatot csak ezekkel a fafajokkal képez. Rendkívül ritka és lokalizált gombafaj. Bár Európában a Pireneusoktól a Kaukázus lábáig széles körben elterjedt, de rendkívül ritka mindenhol. Az Európai gombák Vörös Listáján a kritikusan veszélyeztetett fajok kategóriájában szerepel. A legszigorúbb védelmet érdemli - ha megtalálnánk, mindenképpen hagyjuk termőhelyén és értesítsük a Mikológiai Társaságot a leletről.
Étkezési érték: kissé mérgező, hasonlóan a csoport többi rokon fajához.
Hasonló fajok: rózsáskalapú tinórú, bíbor tinórú.
Megjegyzés: a faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság hivatalos gombanévjegyzékben (2017. 04. 26.). A magyar fajnév Sárközi István javaslata.
FORRÁS:
Assyov, B. (2025): Boletales website, Boletus rubrosanguineus ( https://boletales.com/genera/boletus/b-rubrosanguineus/ ).
Miksik, M. (2017): Hrybovité houby Evropy, Szerzői kiadás, p. 284.
Miksik, M., Gelardi, G., Simonini, G. (2025): European Boletes 1. Fungi Press, pp. 396-399
Munoz, J. A. (2005): Boletales s.l., Fungi Europaei 2., Candusso Editrice, pp. 420-422.
A leírást a források felhasználásával Bálint Miklós készítette, lektorálta Albert László (2025. 11. 07.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 11. 09.).
A honlapon levő valamennyi tartalom (különös tekintettel fotókra, fajleírásokra és cikkekre) közvetlenül a honlapról történő bármilyen célú tovább hasznosítását (másolás, más felületen való megjelenítés, mesterséges intelligenciával kapcsolatos használat, stb.) megtiltjuk!
Ilyen igény esetén csak a szerzői joggal rendelkező tulajdonosok az illetékesek!
 Találat: Németh Rudolf; fotó, határozás: Fedor Ilona |  Találat: Németh Rudolf; fotó, határozás: Fedor Ilona |  2024.06.30 Mátra Fotó: Albert László; molekuláris vizsgálat: Dima Bálint |
 2024.06.30 Mátra Fotó: Albert László; molekuláris vizsgálat: Dima Bálint |