Paula, Vanda
Nyárs-agancsgomba* - Xylaria digitata
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: hegyes agancsgomba (Szűcs B.)
Sztróma (termőtestpárna): legtöbbször csoportosan növő, hengeres, csak ritkán és kevéssé elágazó, 4-9 cm magas. A bázis (melyből rövid, tönkszerű képleten keresztül fejlődnek a sztrómák) akár 4 cm széles is lehet, általában a földbe temetett faanyaghoz kapcsolódik, bíborbarna pikkelykék borítják. A tönkszerű nyél 0,4-1 cm hosszú, fekete, bársonyos. A termő rész feketésbarna, 1,2-2,6 cm hosszú, 0,5-1 cm széles. Felszíne érdes a valódi termőtestek (peritéciumok) kontúrjaitól és a szemölcs alakú oszciólumoktól (lélegzőlyukak), külső rétege idővel sokszögű lemezekre töredezik, melyek több oszciólumot is magukba foglalhatnak. Az entosztróma (a termőtestpárna belső, felszín alatti része, mely nem tartalmaz termőtesteket) fehér, sárgásfehér, kemény. Az ágvégek mindig meddők, egyaránt lehetnek hegyesek vagy bunkósan lapítottak.
Peritéciumok (valódi termőtestek): a sztróma anyagába mélyednek vagy abból csak kissé emelkednek ki, eredetileg gömb alakúak, az egymásra kifejtett nyomástól deformálódhatnak, átmérőjük 0,3-0,8 (de általában 0,5-0,7) mm.
Oszciólumok (lélegzőlyukak): szemölcs (bimbó) alakúak, végük kúpos vagy lekerekített, átmérőjük 80‐120 μm.
Aszkuszok (tömlők): 8-spórások, Melzer-reagensben kék színreakciót mutatnak (amiloidok).
Spórák: (16,3) 16,7 - 19,9 (20,4) x (4,7) 4,9 - 5,7 (6,3) μm, oldalnézetben enyhén ívelt, ellipszoid vagy banánalakú, keskeny, lekerekített végekkel. A csírapórus mérete nagyjából a spóraméret 1/3-a, legjobban 3%-os KOH-ban látható.
Termőhely: földbe temetett faanyagon (tuskókon és azok maradványain), legtöbbször antropogén környezetben: villany- és távírópóznák, kerítéslécek talajjal érintkező részein.
Előfordulás: nyugat- és közép-európai elterjedésű faj. Hazslinszky (1894) több gyűjtés anyagát is ismerteti, egyet (Budapest, IX. kerület) a mai Magyarország, a többit Szlovákia területéről. Bánhegyi és mtsai (1953) szerint „gyakori” – ellenben Læssøe (1992) megjegyzi, hogy csak 19. században gyűjtött mintákat tudott vizsgálni (többek között Hazslinszky fentebbi budapesti leletét), és hogy „nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a 20. században bárhol is felbukkant volna a gomba”. Fournier (2004) szerint „a faj nem volt ritka a 18-19. században, de a jelen korból alig ismert lelete”. A 21. században Csizmár (2023) doktori értekezésében viszont ismertet egy Budakeszi területén, 2018-ban, kertben történt, genetikai vizsgálattal alátámasztott gyűjtést. Megjegyzés: Boros Lajos 2019-ben Csévharaszt környékén gyűjtötte, akáctuskón (lásd fotók), és Koszka Attila herbáriumában is található bizonyító anyag, Pusztavám környékéről, szintén akácosból (Koszka, szóbeli közlés). A Szűcs Béla által többször is megfigyelt (lásd fotók), és DNS-vizsgálattal meghatározott sztrómák Miskolc külterületén, egy patakba fektetett, állandóan nedves (akác?) rönkön nőttek, több alkalommal. Feltételezhető, hogy a manapság gombaölő szerekkel kezelt kerítésoszlopok és egyéb faanyag okán a gombafaj elveszítette fő szubsztrátumát, így az akácosokba húzódva próbál meg új élőhelyet találni.
Hasonló fajok: a bunkós agancsgomba spórái nagyobbak, külső rétege csak apró lemezkékre töredezik fel.
Étkezési érték: nem ehető.
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26). Ellenben szerepel Bánhegyi és mtsai könyvében (1953). Hogy a Bánhegyi József professzor és munkatársai által írott művet (is) forrásként használó Priszter miért nem vette be a nyárs-agancsgomba* elnevezést dolgozatába (miáltal kimaradt a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékéből is), arról semmilyen információnk nincs. Szűcs Béla javaslata a magyar névre: hegyes agancsgomba.
FORRÁS:
Bánhegyi, J., Bohus G., Kalmár Z. és Ubrizsy G. (1953): Magyarország nagygombái, Akadémiai Kiadó, Bp., p. 36-37.
Csizmár, M. (2023): Hazai urbán és antropogén élőhelyek nagygombáinak vizsgálata; Doktori értekezés, ELTE TTK Környezettudományi Doktori Iskola.
Fournier, J. (2004): Update on European species of Xylaria, http://www.ascofrance.fr/uploads/xylaria/201406.pdf
Hazslinszky, F. (1894): Magyarország és társországainak Sphaeriái (in: Mathematikai és Természettudományi Közlemények, Bp.), p. 65-398;
Læssøe, Th. (1992): Xylaria digitata and its allies - delimitation and typification I., Persoonia 14: 603-613.
Læssøe, Th. (1993): Xylaria digitata and its allies - delimitation and typification-II., Persoonia 15: 149-153.
Læssøe, Th. és Petersen, J. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 2., Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 1548.
Priszter, Sz. (1988): A nagygombák magyar és latin névjegyzéke, Mikológiai Közlemények, Clusiana, Mikológiai Társaság, Budapest.
A leírást a források felhasználásával ifj. Kaposvári László készítette (2024. 12. 14.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2024. 12. 15.).
 Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint |  Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint |  Fotó Molnár Rudolf, határozás: Albert László |
 2019.09.08 Csévharaszt, Buckás-erdő Fotó: Boros Lajos |  2019.09.08 Csévharaszt, Buckás-erdő Fotó: Boros Lajos |  2019.09.08 Csévharaszt, Buckás-erdő Fotó: Boros Lajos |
 2019.09.08 Csévharaszt, Buckás-erdő Fotó: Boros Lajos |