Vilma
Kéregbadargomba - Deconica horizontalis
Ez a gomba NEM EHETŐ.
Kalap: féloldalasan konzolos, kagylószerű, félgömbalakú, kifejletten is csak 0,4-1,8 cm átmérőjű. Színe nedves időben sárgásbarna, tejeskávészínű, fahéjbarna, szárazon krémfehérre fakul. Felülete száraz, finoman szöszös, kissé higrofán, általában kissé ráncos, de lehet sima is, pereme nem bordázott.
Hús: barna; törékeny, vékony, puha, de nem kocsonyás.
Lemezek: közepesen ritkán állók, szélesek, fakóbarnák, élük világosabb.
Tönk: csökevényes, de mindig jelen van; oldalt álló, görbe, lefelé keskenyedő, fehéren pelyhes, töve vastagabb.
Spórák: elliptikusak, simák, (6)7-10 x (4)4,5-5,5 μm méretűek, fejlett csírapórussal. Spórapora világosbarna, esetleg bíbor árnyalattal (Siegel és Schwarz, 2016; Fuhrer, 2020).
Termőhely és -idő: bármilyen, magas cellulóztartalmú holt szerves anyagon: textilen, kötélcsomókon, elhalt lombos- és fenyőfa anyagán, elsősorban kérgét vesztett faanyagon, sokszor kitermelt fatörzsek vágásfelületén. Beépített faanyagon is megjelenhet. Tavasztól őszig.
Hazai előfordulás: eltérően ítélik meg a szakemberek és a szakirodalom. Bohus és mtsai (1951) szerint „nem ritka”, Koszka (2023) szerint „a Vértesben nagyon gyakori” – azonban a 2 kiadvány megjelenése közt eltelt 72 év során Magyarország területéről senki sem publikálta (Finy Péter herbáriumában ellenben található néhány további, publikálatlan gyűjtés anyaga is az elmúlt évekből – Finy P., szóbeli közlés). Európában általában „széles körben elterjedt, de nem gyakori” fajként van nyilvántartva (Buczacki és mtsai, 2012; Legon és Henrici, 2005). Knudsen és Vesterholt (2012) szerint „ritka”, míg Laessoe és Petersen (2019) szerint „elég gyakori, terjedőben levő” faj. Észak-Amerikában és Ausztráliában egyes szerzők (Siegel és Schwarz, 2016; Fuhrer, 2020) gyakorinak tartják.
Étkezési érték: nem ehető.
Hasonló fajok: a kacskagomba (Crepidotus) fajok tönkje teljesen hiányzik, spóráikon nincsenek csírapórusok. A hasonló alakú állaskagomba (Hohenbuehelia) és terülőlaska (Resupinatus) fajok fehérspórások, a Claudopus alnemzetségbeli döggombák spóraszíne rózsaszín, mindegyikük tönkje hiányzik. A Deconica phillipsii alakja hasonló, kalapja világosabb, lágyszárú növények korhadékán terem, magas fűben; Magyarországon a kiskunsági homokpusztagyepekből ismert faj (Finy P., szóbeli közlés). A hazánkban nagyon ritka (Funga Hungarica), élő lombos fák kérgén megjelenő Phaeomarasmius rimulincola szintén fejleszthet 1-2 mm hosszú tönköt és az aljzathoz simuló kalapot, azonban spórái nagyobbak és csírapórus nélküliek (szerkesztői megjegyzés: mivel a Bohus és mtsai által megadott 13-18 x 6-9 μm jelentősen eltér a tárgyalt faj nemzetközileg elfogadott spóraméreteitől és jóval közelebb áll a P. rimulincola 11-14 x 7,5-8,5 μm-os méreteihez, valamint csírapórusról nem tesznek említést, illetve termőhelyként is a „fakéreg repedései”-t jelölték meg, felmerül a kérdés, nem az utóbbi fajt találták-e meg és vizsgálták?).
Megjegyzések: a faj rendszertani helyzete sokáig bizonytalan volt, az utóbbi évtizedekben 5 gombanemzetségben (Deconica, Melanotus, Naucoria, Phaeomarasmius, Psilocybe) is szerepelt. Magyar neve először Bohus és mtsai-nál (1951) bukkant fel, mint „kéreg-szemétgombácska”, innen vette át Priszter (1988) és kombinálta „kéregszemétgombá”-ra, majd került aktualizálva az MMT gombanévjegyzékébe (2017), függetlenül attól, hogy nem tartalmaz hallucinogén méreganyagot (azonban 2017-ben a fajt sok mikológus a Psilocybe nemzetség keretein belül tárgyalta).
FORRÁS:
Bohus G., Kalmár Z., és Ubrizsy G. (1951): Magyarország kalaposgombáinak meghatározó kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Bp. (mint Naucoria horizontalis);
Buczacki, S., Shields, Ch. és Ovenden, D. (2012): Collins Fungi Guide, HarperCollins Publishers, London, p. 118 (mint Melanotus horizontalis).
Funga Hungarica: www.fungahungarica.hu
Fuhrer, B. (2020): A field guide to Australian fungi, 3rd edition, Blooming Books Ltd., Melbourne, p. 124.
Knudsen, H. és Vesterfolt, J. (2012)): Funga Nordica, Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera. Nordsvamp, Copenhagen, p. 932.
Koszka, A. (2023): A Vértes gombavilága 2, szerzői kiadás, p. 322.
Laessoe, T. és Petersen, J. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 1., Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 95.
Legon, N. és Henrici, A. (2005): Checklist of the British and Irish Basidiomycota; Royal Botanic Garden, Kew, p. 195 (mint Melanotus horizontalis).
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Priszter, Sz. (1988): A nagygombák magyar és latin névjegyzéke, Mikológiai Közlemények, Clusiana, Mikológiai Társaság, Budapest, p. 63, 126, 132.
Siegel, N. és Schwarz, Ch. (2016): Mushrooms of the Redwood Coast, Ten Speed Press, Berkeley, CA; p. 409.
A fajleírást a források felhasználásával ifj. Kaposvári László készítette (2024. 11. 23.).
A leírást fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2024. 11. 23.).
 Fotó: ifj. Kaposvári László |  Fotó: ifj. Kaposvári László |  Fotó: ifj. Kaposvári László |
 Fotó: ifj. Kaposvári László |  Fotó: ifj. Kaposvári László |  Fotó: Fődi Attila levelezőnk |