Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: Sarcodontia crocea sensu auct., almafa-fogastapló*, sárga fogastapló*
Kalap: 3-20 cm széles, 5-20 cm hosszú, sárga kéregszerű vagy félig reszupinátus. Vastagsága ritkán haladja meg a 3mm-t. A felszakadt kéregnél üregkitöltő is lehet. Általában az ágak alsó részén vagy a törzsön helyezkedik el.
Termőréteg: 5–15(20) mm hosszú, sűrűn tömött viaszos tüskék, melyeknek kúpos végük van. Színe a halványsárgától az élénksárgáig terjedhet, de az életkor előrehaladtával és esetleges sérülések, zúzódások helyén vörösödik.
Hús: erős, édes-gyümölcsös, vajsavra emlékeztető illata van.
Mikroszkopikus jellemzők: hifák monomitikusak, csatokkal rendelkeznek, nagyon vastag falú keresztfalakkal tagoltak (szeptáltak). Spórák színtelenek (hialinok), gömb alakúak, simák, inamiloidok, 4-6 x 3,5-16,5 µm méretűek.
Előfordulás: főképp októbertől februáig, de már júliusban is előjöhet. Elsősorban idős almafákon, ritkábban más lombosfákon, pl. körtén, madárberkenyén, szilván, kőrisen, bükkön, juharon és magyalon is megjelenhet. Nekrotróf parazita, fehérkorhasztó. Európában elterjedt, de mindenhol nagyon ritka faj. Feltehetően erősen visszaszorulóban van, mert Bánhegyi és mtsai (1953) a maguk korában még gyakoribbnak találták, „nem ritka” minősítéssel említették. Szerepel az IUCN vörös listáján, mint kritikusan veszélyeztetett faj - ennek legfőbb oka, hogy az intenzív termesztésben élő fák hamarabb kifutnak, nincs idős almaültetvény.
Megjegyzés: a gomba termőtestei benzokinon nevű szarkodonsavat tartalmaznak, amely sárga színt ad. Emiatt használható gombafestékként, és rózsaszínes-barna színt ad különféle maró anyagokkal.
Szerkesztői megjegyzés: *A gomba neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében. Szerepel viszont Bánhegyi és mtsai művében (1953), valamint Priszter dolgozatában is (1988), mint „farontó fésűsgomba”. Mivel a gombának az MMT által hivatalosan elfogadott magyar elnevezése jelenleg nincs, fentebbi művek megjelenése pedig jócskán megelőzte Gerhardt és mtsai-ét (2023, „sárga fogastapló”), ill. Koszkáét (2023, „almafa-fogastapló”), az eddigi gyakorlatunkat követve azt a fajnevet tüntetjük fel első helyen, mely hamarabb jelent meg nyomtatásban.
FORRÁS:
Bánhegyi, J., Bohus, G., Kalmár, Z. és Ubrizsy, G. (1953): Magyarország nagygombái, Akadémiai Kiadó, Bp., p. 191.
Bernicchia, A, Gorjón, S. P. (2010): Corticiaceae s.l. Edizioni Candusso, Alassio, SV, Italy. Fungi Europaei vol. 12. pp. 581–582.
Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 520.
Hagara, L. (2014): Ottova Encyklopédia Húb [(Az) Ottó (Kiadó) gomba enciklopédiája]. Ottovo nakladatelství s.r.o., Praha, p. 291.
Koszka A. (2023): A Vértes gombavilága 2. [szerzői kiadás]. p. 186
Læssøe, T., Petersen, J.H. (2019): Fungi of Temperate Europe vol. 2. Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 1057.
Priszter, Sz. (1988): A nagygombák magyar és latin névjegyzéke, Mikológiai Közlemények, Clusiana, 88/1-2, p. 3-158.
A fajleírást a források alapján Bálint Miklós levelezőnk készítette (2024.02.07).
Frissítette Fődi Attila és ifj. Kaposvári László (2025. 02. 07.)
Rögzítette Szűcs Béla (2024) – módosította ifj. Kaposvári László (2025. 02. 07.)
![]() Fotó: Csernyák Dóra, határozás: Bálint Miklós | ![]() Fotó: Csernyák Dóra, határozás: Bálint Miklós | ![]() Fotó: Csernyák Dóra, határozás: Bálint Miklós |
![]() Fotó: Csernyák Dóra, határozás: Bálint Miklós | ![]() Fotó: Csernyák Dóra, határozás: Bálint Miklós | ![]() Fotó: Bálint Miklós, határozás megerősítése: Papp Viktor |
![]() Fotó: Bálint Miklós, határozás megerősítése: Papp Viktor | ![]() Fotó: Bálint Miklós, határozás megerősítése: Papp Viktor | ![]() Fotó: Bálint Miklós, határozás megerősítése: Papp Viktor |
![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila |
![]() Fotó: Fődi Attila | ![]() Fotó: Fődi Attila |