MIGE
2024. december 06.
Miklós

Magyar susulyka - Inocybe javorkae

Mérgező gomba!EZ A GOMBA MÉRGEZŐ!


Kalap: 30-70 mm, fiatalon domború, széles gyűszű alakú, általában nem púpos, később kiterülő, a kalap közepén nagy tompa púppal, idősen ellaposodó, széle nem begöngyölt, vastag, nem bordás, felületét fiatalon sötét, múlékony vélum borítja, ami gyorsan eltűnik. Kifejletten gyakran pikkelykés, kissé sugarasan szálas, általában homokkal borított, nem tapadós, színe világostól sötétbarnáig terjed, a közepén általában sötétebb, akár feketésbarna is lehet.

 

Lemezek: keskenyen tönkhöz nőttek, hasasak, 4-8 mm szélesek, fiatalon fehéresek, majd szürkések, éretten világos rozsdabarnák, élük finoman pelyhes, a lemez felületénél világosabb.

 

Tönk: 40-90 x 3-15 mm, robusztus, hengeres vagy lefelé kissé szélesedő, alja lekerekített vagy kissé peremes gumóban végződik. Fiatalon világos, fehéres, gyakran rózsaszínes árnyalattal a csúcsán, később okkeres, sárgásbarnás árnyalatú, teljes hosszában korpázott, gallér, gallérzóna nincs, a gumó külső oldalán fekete.

 

Hús: világos, a kalapban vékony, fiatalon a csúcsban többnyire rózsás árnyalatú, a tönkben lehet kissé okkeres; szaga, íze nem jellegzetes.

 

Mikroszkópos jellemzők: spóra 10,2-14 x 6,2-8,8 µm, átlagosan 12,35 x 7,51 µm, elliptikus, hengeres, alig kiemelkedő tompa dudorokkal, amiktől a spóra körvonala szögletessé, entolomatoiddá válik, faluk vastag. Bazídiumok négyspórásak, bunkósak, méretük kb. 40 x 12 µm.

 

Előfordulás: elsősorban a Duna-Tisza közi homoki nyáras-borókásokból ismert, ahol leggyakrabban a napnak kitett, gyér vegetációjú foltokon vagy csupasz homokfelszíneken jelennek meg termőtestei, azonban vannak adatai telepített fenyvesek széleiről is (ahol a Populus jelenléte sem zárható ki). Fokozottan veszélyeztetett (VL2) faj.

 

Megjegyzések: Első ismert adata 1964.09.23-áról, egy Tatárszentgyörgy melletti telepített erdeifenyves (Pinetum sylvestris cultum) felvételezéséből származik. E gyűjtés után sokáig nincs adata, így az egyébként is nehezen határozható faj leírása csak jóval később, egy 1977.11.13-án Bugacon az Ősborókás tipikus homoki nyáras-borókásában gyűjtött anyaga alapján készült el (BABOS és STANGL 1985). Azóta több természetes állapotú területről és kultúrerdőből is előkerült.

 

Hasonló fajok: az Inocybe javorkae diagnosztikus bélyegei a 11-13 µm hosszú, gyengén dudoros (entolomatoid) spórái és gumójának fekete bevonata. Nem ritkán nehezen különíthető el az Inocybe dunensis-től. Az Inocybe decipiens mikroszkópos bélyegeiben szinte megegyezik az említett két fajjal, azonban élőhelye alapján (hegyvidéki Picea, Pinus vagy Betula erdők) könnyen elkülöníthető.

 

Forrás:

Nagy I. és Nagy G. L. (2011): Két Magyarországról leírt susulykafaj, az Inocybe aeruginascens és az Inocybe javorkae, Mikológiai Közlemények, Clusiana 50(1): 23-35.

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)

Index Fungorum

Funga Hungarica

 

A fajleírást a források alapján Molnár Edit jegyezte (2022.01.07).

 


Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.17 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.17 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.17 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.06 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.06 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.06 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.06 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.06 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
Homoki fehérnyár, rezgőnyár alatt
2019.08.06 Nyáregyháza
Fotó: Ölvedi István
 

Vissza a fajlistához