MIGE
2025. július 18.
Frigyes

Csészés álkorallgomba - Artomyces pyxidatus

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Syn.: Clavicorona pyxidata - Serleges korallgomba 

 

Termőtest: 4–12(15) cm magas, 4–12 cm széles telepeket alkot. Korallgombához hasonló, de elágazásai örvösek, kandeláberszerűek; ágai sűrűn állók, függőlegesek, csészeszerűen bemélyedő, fogazott szélű, koronaszerű csúccsal. Fiatalon fehéres, halvány hússzínű, okkersárgás. A termőréteg az ágak csészés, koronaszerű végét borítja, ami kezdetben sárgásfehér, idősen sötétebb, barnás árnyalattal.

 

Tönkszerű rész: vékony, halványsárgás.

 

Hús: az ágakban vékony, merev, törékeny, az alja vastagabb, rugalmas. Fehéres-sárgás színű, megdörzsölve barnuló. Erősen fűszeres illatú, enyhe vagy kesernyés, hosszabb idő után égetően csípős ízű.

 

Spórák: elliptikusak, 3,5–4(5) × 2–3 µm méretűek, simák, vagy csak nagyon finoman szemcsések, csírapórus nélküliek, hialinok (színtelenek), amiloidok (Melzer-reagens hatására a spórafal vagy annak mintázata ibolyásra, kékesre vagy feketésre színeződik). Spórapor fehér.

 

Előfordulás: májustól októberig, elhalt lombos és fenyőfa korhadó anyagán, elsősorban nyár, fűz és bükk, ritkábban tűnyalábos fenyő talajon korhadó törzsén és tuskóin, egyesével, vagy kisebb telepeket alkotva csoportosan terem. Magyarországon gyakori. Fán élő szaprotróf faj.

 

Étkezési érték: nem ehető, étkezésre alkalmatlan.

 

Hasonló fajok: a merev korallgomba ágvégei nem koronaszerűek, spórái nagyobbak, tompán szemcsések, hifái csatosak. Az Artomyces cristatus alacsonyabb, inkább agyagbarnás, okkeres, szürkéslila színű, nem vagy csak kevéssé elágazó, az ágvégi koronaszerű csészéi kevésbé kifejezettek. Elsősorban öreg, erősen korhadt tűlevelű faanyagon terem. Tajgai-hemiboreális faj, magyarországi előfordulásáról egyelőre nincs tudomásunk.

 

FORRÁS:

Eyssartier, G., Roux, P. (2024): Le Guide des champignons: France et Europe. 5e édition. Éditions Belin, Paris, p. 1056.

Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 592.

Hagara, L. (2014): Ottova Encyklopédia Húb [(Az) Ottó (Kiadó) gomba enciklopédiája]. Ottovo nakladatelství s.r.o., Praha, p. 367.

Knudsen, H., Vesterholt, J. (eds, 2012): Funga Nordica, Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera. Nordsvamp, Copenhagen, p. 112-113.

Læssøe, T., Petersen, J.H. (2019): Fungi of Temperate Europe vol. 2. Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 1130.

Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzéke (2017.04.26).

 

Az oldalon korábban közölt leírást a források felhasználásával Fődi Attila frissítette (2025. 02. 04).

A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 02. 06.).

 



2011.08.10 Cserehát, Ragály
Fotó: Szűcs Béla
 
2011.07.10 Cserehát, Ragály
Fotó: Magyar Józsefné
 
2010.10.02 Cserehát
Fotó: Szilvásy Edit
 
2010.09.29 Debrecen, Nagyerdő
Fotó: Papp Tibor levelezőnk
 
2010.09.18 Cserehát, Ragály
Fotó: Dr. Jenei Csaba, levelezőnk
 
2010.08.21 Bükk
Fotó: Tóthné Palitz Noémi
 
2009.07.21 Cserehát, Zubogy
Fotó: Hodobay Mária
 
2009.07.01 Cserehát, Ragály
Fotó: Szűcs Béla
 

Vissza a fajlistához