Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: Coniophora cerebella; vastagbőrű foltgomba
Termőtest: 4-25 cm széles, szétterülő; kezdetben vékony, később megvastagodó, az aljzatról könnyen leválasztható. Felülete fiatalon sima, később félgömbalakú szemölcsöktől egyenetlen, sárgásbarna. Szegélye fehér, pelyhes – rostos, legszéle sugarasan gyapjas. Állaga viaszszerű, később porcszerűen merev. Apró, kerek, felszínre simuló termőtestei később több tenyérnyi, vagy még nagyobb foltokká olvadnak össze. A friss termőtestek nyáron vagy ősszel képződnek.
Termőréteg: sima vagy hullámosan ráncos, idősen a spórától barnán poros.
Étkezési érték: nem ehető, étkezésre alkalmatlan gombafaj.
Előfordulás: egész évben; nedves környezetben, jellemzően beépített faanyagon: bányákban, pincékben, oszlopokon, hídgerendákon, néha házak belsejében is. Lombos- és fenyőfa anyagán egyaránt előforduló, Magyarországon gyakori faj, barnakorhasztó. A szabadban ritkább.
Megjegyzés: jellemző, vattaszerű, fehér-barna micéliumkötegeivel terjed. Néha termőtest nélkül, legyező alakban szétterjedő micéliumrostokból álló vékony, hártyaszerű bevonat alakjában jelenik meg.
Forrás:
- Bánhegyi J., Bohus G., Kalmár Z. és Ubrizsy G. (1953): Magyarország nagygombái a kalaposgombák kivételével - Akadémiai Kiadó, Budapest.
- Haracsi L. (1969): Erdészeti Növénykórtan – Akadémiai Kiadó, Bp.
- Rimóczi I. (2005): Gombaválogató 7. – Szaktudás Kiadó Ház, Bp.
- Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Beépített fenyődeszkán 2013.02.10 Bükk, Felső-forrás Fotó: Kaposvári László | 2013.02.10 Bükk, Felső-forrás Fotó: Kaposvári László | 2013.02.10 Bükk, Felső-forrás Fotó: Kaposvári László |