Andrea, Ilma
Lilabélű pöfeteg - Calvatia fragilis
Csak feltételesen fogyasztható!
Syn.: Lilabelű szétesőpöfeteg; Calvatia lilacina s. auct., Calvatia cyathiformis s. auct.
Termőtest: 5-15 cm széles, gömbölyded, tetején gyakran lapított; fiatalon fehéres, majd halványbarnás. Felülete kezdetben finoman nemezes, szemcsés, később sokszögletűen felrepedező. A külső burok törékeny, kezdetben fehér, később sárgásfehér, majd sárgáslila szint ölt; a belső burok vékony, eleinte fehér, majd sötétlila. Belseje termő- és meddő részre különül, a meddő rész a termőtest felét, egyharmadát is kiteheti. Az érett termőtest belseje lilás színű, éréskor a burokkal együtt darabokban szétesik, a meddő részt meghagyva. A meddő rész kemény, tömött, fiatalon fehér, majd lilásbíborba hajló olajzöld.
Mikrokarakterek: spórák durván szemcsések, tüskések, gömb alakúak, átmérőjük 4,5-5,5(7) μm. Kapillíciumok átmérője 2-4 μm; törékenyek, halványak, vékony falúak, elszórtan kisebb pórusokkal és gyakori, kiszélesedő szeptákkal, melyek mentén a kapillíciumszálak eltörnek.
Előfordulás: melegkedvelő faj, Közép-Európában nagyon ritka, a mediterrán térségben gyakoribb. Magyarországon júniustól decemberig, legeltetett füves területeken nő. Bánhegyi és mtsai (1953) szerint „helyenként nem ritka”, azonban Gerhardt (2008) már „hazánkban régen nem talált (VL.: 0 = kihalt)” fajként hivatkozik rá. Ugyancsak Gerhardt és mtsai (2023) 15 évvel később ritka fajként utalnak rá. Szerkesztői megjegyzés: a Gerhardt (2008) könyvében említett régi fellelés óta sikerült újra megtalálni több, veszélyeztetett termőhelyen. Tapasztalatok szerint mészkerülő élőhelyeket szeret.
Étkezési érték: fiatalon ehető, de ritka, ha megtalálnánk, hagyjuk termőhelyén! (!!!)
Megjegyzés: korábban Calvatia lilacina, ill. C. cyathiformis néven is ismert volt. Azonban a Calvatia lilacina egy Ausztráliából leírt faj, mely genetikailag nem egyezik meg a tárgyalt gombával (Jeppson, szóbeli közlés), még a C. cyathiformis s. str. pántropikus elterjedésű, spórái kisebbek és a belső burok tulajdonságaiban is különbözik. Utóbbi fajnak egy franciaországi lelete is ismert (Jeppson, 2018), azonban ez a lelet genetikailag nem volt vizsgálva (Jeppson, szóbeli közlés).
FORRÁS:
Bánhegyi, J., Bohus G., Kalmár Z., Ubrizsy G. (1953): Magyarország nagygombái, Akadémiai Kiadó, Bp., p. 281.
Gerhardt, E. (2008): Gombászok kézikönyve. Cser Kiadó, Budapest, p. 600.
Gerhardt, E., Locsmándi Cs., Vasas G. (2023): Gombászok kézikönyve. Bőv., átdolg. kiad. Cser Kiadó, Budapest, p. 600.
Jeppson, M. (2018): Puffballs of Northern and Central Europe, Mykologiska publikationer 8, Göteborg, p. 111-116.
Magyar Gombász 8. évfolyam (5. hivatalos évfolyam), őszi szám, 2010. szeptember – november
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26).
A leírást a legújabb tudományos eredmények figyelembe vételével módosította: ifj. Kaposvári László (2025. 03. 08.).
A honlapon levő valamennyi tartalom (különös tekintettel fotókra, fajleírásokra és cikkekre) közvetlenül a honlapról történő bármilyen célú tovább hasznosítását (másolás, más felületen való megjelenítés, mesterséges intelligenciával kapcsolatos használat, stb.) megtiltjuk!
Ilyen igény esetén csak a szerzői joggal rendelkező tulajdonosok az illetékesek!
 2017.09.29 Szandai-rét Fotó: Tusnády Zsanett levelezőnk |  Fotó: Szűcs Béla |  Fotó: Szűcs Béla |
 Fotó: Szűcs Béla |  Fotó: Szűcs Béla |  Fotó: Szűcs Béla |
 Fotó: Szűcs Béla |  Fotó: Szűcs Béla |  Fotó: Mike Attila levelezőnk |
 2010.07.05 Mátraháza, Petőfibánya Fotó: Mike Attila, levelezőnk |  Fotó: Mike Attila, levelezőnk |  Fotó: Mike Attila, levelezőnk |
 Fotó: Mike Attila, levelezőnk |  Fotó: Mike Attila, levelezőnk |