Sanofi családi nap, 2026. június 6.

A föld továbbra is száraz, az ég felhőtlen, a meleg a déli harangszó felcsendültekor még a fák hűvöse alatt is eléggé megdolgozott bennünket. Gyakorlatilag az egész város „esőváró” üzemmódban tengődött, de a Szeleta gondozott parkjában dús fű, tömött lombok hívogatták a látogatókat.

Az egész nap nyugalmasan telt, nem rohantak le minket az érdeklődők, de azért folyamatosan érkeztek a családok szülőkkel, nagyszülőkkel, gyermekekkel. Fél tizenegyre értem ki (sejtettem a viszonylagos nyugit, hisz elsőre találtam parkolót a terület mellett), vittem néhány májusi pereszkét, az egészben szárított kucsma-papsapka párost, de asztalainkon találtatott céklatinóru, két érdestinóru (vörös és sötét), akadt egy szem okkerszínű tinóru, pár barna csengettyűgomba és természetesen sárga gévagomba, illetve a taplófélék és az apróbb kalaposok. Érdekes módon sokan keresték a gyilkos galócát, amelyet mindenki légyölő galóca külsejűként írt körbe. Mivel gyűjtött példány nem akadt, így a megállítótáblákhoz kértem az érdeklődőket, és megmutattam nekik, hogy néz ki a szépséges gyilkos. Többen csodálkoztak – nem ilyen külsőre számítottak. Miután áttértünk a mérgezés tüneteire, a mérgezés lefutására, bizony leolvadt az arcokról a jókedv. Ilyenkor van egy bevált módszerem: „Nézzék meg, milyen gyönyörű! Nem félni kell tőle, hanem megismerni! A gombavilág csodálatos, szerves része, akár a légyölő galóca vagy az apró tobozfülőke!” Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy talán épp miattam kezdenek a jövőben gyanakodni, ha egy ehhez hasonló gombát látnak.

A meglepetésvendég két ifjú személyében érkezett. Egy tízévesforma fiú olyan okosakat kérdezett, hogy tágra nyíltak a szemeim. Meg lehet egyszerűen különböztetni a mérgező és az ehető gombákat? Természetesen nem, de például egy tanfolyam elvégzésével nagyon hatékony tudásra tehetünk szert. Ha megszagolok egy mérgező gombát, akkor lehet bajom? Stb. A másik egy gerincferdüléses vékony kislány volt, aki oly áhítattal hallgatta szavaimat, mintha egy tündér épp mesét mondana neki. Majdnem megkönnyeztem a jelenetet.

Dávid Robi 11-re ért a helyszínre a mezőkövesdi gombavizsgálatot követően, jó fáradtan, de annál lelkesebben. Ebédidőben akadt némi nyugi, néhányan közülünk szedtek jó pár szem Szeleta Park-os szamócát. A Sanofitól kapott ebéd kitűnőre sikeredett, a desszert párját ritkította, mindenki élvezettel fogyasztotta. Kettő tájékán megérkezett Szűcs Béla és az alapfokú tanfolyam egyik lelkes résztvevője is. Ekkorra a rendezvény gyakorlatilag befulladt, egymással foglalkoztunk. Emlékek, tapasztalatok, beszélgetések, ettük a nagyvonalú Attilától kapott jégkrémeket, fogyasztottuk a tagtársak hozott finomságainak maradékait. Kedves, csordogáló kiállítás volt, remek környezetben. Köszönjük mindenkinek a részvételt!

Ifj. Kemény István