Bagolyles, 2026. február 21.

Nem volt annyira hideg, mint tavaly, de a borús égboltra most sem lehetett panaszunk; szeles időjárás, színevesztett külvilág, utolsókat rúgó tél. Mindez alaposan megváltozott, mikor megérkeztem az egyetem főépületének világos aulájába. Sok-sok kiállító rendezte az asztalát, sürgés-forgás zaja mindenfelé, egy madár hangosan felvisított, néha köhögött vagy épp nagyot tüsszentett valamelyikünk. Bár épp odaértem délre, a megállítótáblák már kinyitva vártak a helyükre. Az asztalra terítők kerültek, majd a tálcák s azokra a gombák.

Bár február végén jártunk, azért 41 fajt sikerült az asztalra tennünk; akadt kései laskagomba, osztrák csészegomba, júdásfülgomba, aranyos rezgőgomba, narancssárga laskagomba, téli fülőke, fekete mirigygomba, ill. gyűrűs tuskógomba rizomorfája (ezek mind frissen szedettek). És természetesen jöttek a szárítmányok, a taplófélék, a pálinkában pácolódó szarvasgomba, a fenyőtinóruból készült lekvár. Nagy sikert arattak az illatos gombák, az érdeklődők nem győzték szagolni a cseh kucsmagomba szárítmányát vagy éppen a fenyő-tapló citrusos illatát. A gyermekfoglalkoztatónál sorban álltak a csöppségek, a jelenlévők alig tudták kiszolgálni az áradatot; jó volt látni a mosolygó arcokat a mi oldalunkon és a másik oldalon is.

Dávid Robi tagtársunk meglepett minket néhány kiszárított egész gombával: cseh kucsmagomba, ízletes kucsmagomba, vörösbarna papsapkagomba, nagy őzlábgomba és néhány ganoderma. Ezekkel is felszerelkezve egészen komoly kiállítást rendeztünk. Természetesen jöttek a szokásos kérdések, előkerültek a telefonok, egyesek a gombákat fotózták, mások gombák fotóit mutatták nekünk, mi pedig lelkesen próbáltuk meghatározni a gombák faját (természetesen ilyenkor sem sikerül mindig), és szép lassan könnyed párbeszédek alakultak ki.

Egy anya-lánya páros érdeklődött a halálos gombamérgezésekről, aztán a beszélgetés átfordult egy egészen más irányba. Kezükbe nyomtam Béla bácsi bükkfataplóból (Erdélyben) készült kis táskáját; csodálkozva forgatták, vizsgálták, nem akarták elhinni, hogy ez gombából van. Ekkor lépett a tulajdonos a beszélgetésbe, és szépen elmagyarázta, miként művelik meg a taplászok a bükkfataplókat, hogy aztán mindenféle szépséges használati tárgyakat készítsenek belőlük.

A nagy serénykedés közepette el sem jutott hozzánk, hogy sötétbe borult a kinti világ, és én is akkor vettem észre, hogy a rendezvény a végéhez közeledik, mikor kezdtek elfogyni az emberek. Körülnéztem, és nagyjából azt láttam, hogy összes jelen lévő tagtársunk kellemesen fáradt. Nagyon sikeres rendezvényt tudhattunk magunk mögött. Köszönjük a jelenlévőknek a segítséget és a munkát!

Ifj. Kemény István