2025. 06. 09. Garadna

Illatos levegő, csillogó napsütés, száraz föld, száraz avar, száraz fű. A pihenőhely mellett futó patakocska csobogásának kellemes hangja kitöltötte a csendesebb pillanatokat, hogy aztán diszkréten visszahúzódjon az emberi zajok hallatán. Emlékszem, a tavalyi rendezvény kellős közepébe rondított bele a zápor, ami akkor zavarta a társaságot, de mivel Isten igazságos, idén elhagyta ezt az epizódot; napokra (erre a napra is), hetekre, s ma már tudjuk, legalább egy hónapra. Ilyen, amikor az egykor zavaró tényező hirtelen óhajtottá válik.

Egyik tagtársunk bevállalta a bográcsos pörköltkészítést (tavaly ő szervírozta a kitűnő halászlevet), míg sokan szalonnát sütöttek, hagymával díszített kenyérszeletekre csöpögtetve a kifakadó zsírt. Rengeteg nassolnivaló került elő az ételhordó dobozokból: sós harapnivalók, édes sütemények, gyümölcsök, hagymafejek, uborkák.

A csapat székeken, farönkökön, földre terített pokrócokon ülve élvezte az együttlétet. Én úgy éreztem, jó ez a felszabadult összejövetel; e napon nincsenek külső tényezők (pl. érdeklődő látogatók), mindenki arról beszél, amiről szeretne beszélni. Jöttek a sztorik, emlékek s aztán a szükségszerűen előkerülő gombásztörténetek.

Egy óra után érkeztek a gombatúrások. A kosarakban rengeteg faj lapult… Megdöbbentő volt a talált gyűrűs tuskógomba, de ami igazán letaglózott, az a fenyves sisakgomba látványa volt. Nyilván nem marokszám szedték, de egy őszi, késő őszi gomba felbukkanása nyár közepén legalábbis elgondolkodtatja a szemlélődőt.

Körülbelül háromnegyed órán át határoztunk, beszéltük át a gyűjtött fajokat, aztán ismét útnak indultak a könnyedebb, néha oda sem illő témák. Azt hiszem, minden jelenlévő nevében írhatom, hogy remekül éreztük magunkat.

Köszönjük a szervezők munkáját, egyesületi tagtársaink részvételét!

Ifj. Kemény István