A gyógynövények fogyasztása egyidős az emberek megjelenésével. A WHO adatai alapján a világon kb. 20.000 faj szerepel a listán, melyet gyógyítási céllal hasznosítanak. A Kárpát-medencében kb. 150-re tehető ezen gyógynövények száma.
A gyógynövények legfontosabb hasznosítási területei: népi gyógyászat, gyógyteák, fitoterápia, aromaterápia, táplálkozás kiegészítők, fűszerek, gyógyszer alapanyagok, vegyipar (kozmetika, illatszer), növényvédő szerként (riasztó illatcsapdák).
Mielőtt gyűjtenénk:
a./ Fontos a növények ismerete.
b./ A növény melyik részét kell gyűjteni?
Gyökér: Radix - Rizóma (ősz, tavasz)
Levél: Folium
Virág: Flos - Flores
c./ Mikor szedhetők?
Növényi részek:
Virágzás előtt: orvosi zsálya, csalán, citromfű.
Virágzáskor: kamilla, kakukkfű, méhfű, kasvirág, szurokfű, orbáncfű, tisztesfű, kis ezerjófű, orvosi veronika.
Bimbós állapotban: erdei aranyvessző, füzike, erdei deréce.
Termések , különböző érési állapotokban: csipkebogyó, galagonya, som, kökény.
d./ Szennyeződéstől mentes területeken gyűjtsünk, egészséges, nem rágott növényrészeket.
Tartósítás: Szárítás
1./ Természetes úton: zárt, szellős helyen (szoba, padlás, kamra).
2 ./ Mesterséges úton: szárító berendezések (60 C°).
3./ Közvetlen napfényen: °gyökerek, fehér és sárga virágúak.
4./ Árnyékos helyen: zöld és egyéb színű virágok és föld feletti részek.
5./ Mérgező hatású növényeket külön kell szárítani és tárolni.
Kora tavasszal gyűjthető gyógynövények: csalán, nadálytő gyökér, fehér fagyöngy, macskagyökér, medvehagyma, martilapu, kakukkfű.
A liliomfélék közé tartozik.
Népies elnevezések: erdei fokhagyma, boszorkányhagyma, cigányhagyma, poszhagyma, kígyóhagyma.
Leírása:
Évelő növény. Buzogány alakú hagymáját fehér buroklevél borítja. Levelei 3-4 cm szélesek, oválisak vagy lándzsás alakúak, nyelesek, 20-25 cm hosszúak. Világoszöld virágszáron 6 szirmú, ernyős zöldesfehér liliom virágzata április-júniusig nyílik. Intenzív fokhagyma illatot árasztanak.
Előfordulása:
Hazánkban humuszban gazdag, üde, nyirkos, enyhén savanyú forrásmenti ligeterdők, főleg bükkösök, tölgyes kőrisesek, hegyvidéki gyertyánosok aljnövényzeteként található. Március-áprilisban hajt közel 30 cm mélyről.
A legrégibb gyógynövényünk egyike. Elterjedéséhez az ember segítségére volt szüksége. A germánok, kelták is nagy mennyiségben fogyasztották. Nagy Károly a VIII. században kötelezővé tette a termesztését.
Az európai gyógynövények kutatásának és védelmének egyesülete 1992.-ben az „Év gyógynövénye" címet adta a medvehagymának.
Hatóanyaga:
Hatóanyaga a fokhagymáéval közel azonos. Fő hatóanyagai a kéntartalmú vegyületek és különböző módosulataik, melyek az anyagcsere folyamatokban szerepet játszanak: reumás fájdalmak, magas vérnyomás, magas vércukorszint ellen is jó hatásúak. A, B1, B2, C vitamint és Mg, Fe, Zn, Ca, Se elemeket is tartalmaznak. A medvehagymában 20-szor több a vas, mint a fokhagymában.
Felhasználás:
A zöld leveleket gyógytáplálékként, fűszerként, vértisztítóként fogyaszthatjuk. Főzelék, saláta készíthető belőle.
Tea: Szárított levélből 1 evőkanál 2,5 dl forró vízzel leöntve, naponta 2 csésze, étkezés előtt.
Tinktúra, tabletta, kapszula formában is kapható.
Mária Treben könyve szerint medvehagyma bor és medvehagyma tinktúra is készíthető a leveléből és hagymájából.
A medvehagyma több betegség gyógyítására, megelőzésére alkalmas: „Érelmeszesedés- és véralvadásgátló, gombaellenes, antibakteriális hatású."
Összefoglalva:
A medvehagyma sokrétű, univerzális gyógynövényünk, amely termeszthető is, megfelelő talajsavanyítás, öntözés és árnyékolás mellett!