Mike Attila hatvani gombásztársunk régi levelezőnk, rendszeresen beszámol túráin szerzett élményeiről és mindig küld pár fotót talányosabb felfedezéseiről. Ezeket aztán vagy sikerül közösen megfejtenünk, vagy nem.
Legutóbb megkértem, hogy ha már annyi fenyőerdőt felkeresett mostanában, érdemes lenne egy rövid írásban összefoglalni tapasztalatait, hátha más is érdekesnek találja. Kérésemnek eleget is tett, írását ’Őszi fenyvesekben’ címmel tettem fel honlapunkra. Csakhogy ’törököt fogtam, nem ereszt’. Utolsó fotóján ugyanis egy olyan élőlény szerepel, amelyet már én is többször találtam, de már régen letettem róla, hogy valaha megtudom, miféle csuda. Annak idején bárkit kérdeztem felőle, tanácstalanul maradtam.
Először a pusztai álkérészgomba fotózásának lázában, a Hejő patak partján térdeltem bele valami furcsa zöld izébe. Jobban körülnézve többet is találtam belőle az alacsony fűben megbújva. Alaposan megszemlélve, kézbe véve meglepődve tapasztaltam, hogy semmilyen kapcsolatban nincsenek a talajjal, egyáltalán bármivel (egy példány kivételével). Ahhoz sokan voltak, hogy eldobált gumicukrok legyenek, mert még ez is eszembe ötlött, látva zselés állagukat. Ettől kezdve nem tudtam, gomba, vagy nem gomba? Lefotóztam őket, aztán a pusztai álkérészgomba el is feledtette velem az egészet.
Pusztai álkérészgomba, a mindent feledtető...
Legközelebb a Hejő egy másik részének parti kövezésén garmadával heverve találkoztam velük. Fényképezőgép éppen nem volt nálam, ezért pár nap múlva visszatértem lekapni őket. Nyomukat sem találtam, legalábbis nem vettem észre semmi hozzájuk hasonlót.
Harmadszor legnagyobb meglepetésemre a Miskolc belvárosában lévő Szent Ferenc Kórház parkjának salakos útján botlottam beléjük, egy komoly esőzéseket követő napon. Olyan mennyiségben borították több méter hosszan a salakot, hogy le kellett térnem az útról miattuk. Pár nap múlva itt is megpróbáltam ’visszanézni’ őket, persze hiába. De most már gyanús volt a dolog - addig keresgéltem, míg pontos helyükre rátalálva valami feketésre száradt vékony ’izéket’ lelve ráfogtam, hogy ők voltak biz’ azok, csak kiszáradtak a közben eltelt forró napok alatt. Ezzel persze mibenlétükhöz semmivel nem jutottam közelebb.
Attila fotóját meglátva azonnal belém ütött, hogy igen! Ez az! Igaz, hogy decemberben, igaz, hogy nem víz partján, de ők azok. A fotó jó minősége lehetővé tette, hogy eredmény reményében küldhessem el kérdésemet újdonsült, nálam képzettebb ismerősömnek, Szilvásy Editnek. Ő aztán rátalált a megfelelő emberre Lukács Zoltán személyében, akitől kaptunk végre egy fogódzót. Ő is találkozott már korábban ezzel a ’gombával’ és sikerült is beazonosítania. Ezúton is köszönöm mindkettőjüknek segítségüket!
Ismeretlen leletem 2006. augusztus elejéről
Mint kiderült, hiába néz ki jóval gombaszerűbben, mint némely mirigy-, vagy kocsonyásgomba, a mi delikvensünk bizony nem gomba. A kapott internetes címet átolvasgatva (a fotója tökéletes mása az Attiláénak) és a Google lehetőségei révén tovább keresgélve külön világba juthatunk, amely már a mikrobiológia témakörébe tartozik. A mi ’gumicukrunk’ igazából baktérium, a Cyanobaktériumok osztályából. Néhány mondatban megpróbálom összefoglalni, amit megtudtam róluk - lévén nem szakember, csak hozzávetőleges pontossággal.
A Wikipedia rendszerezése szerint a Baktériumok Cyanobaktérium osztályának Nostocales rendjébe sorolt Nostoceae család Nostoc nemzetségébe tartozó fajról van szó. Találtam más rendszerezési sémát is, de mindegyikben közös, hogy baktérium és hogy Nostoc nemzetség. A faj konkrét megnevezésére már kevés forrás vállalkozik, mondván, hogy ugyan több száz fajt leírtak már ebből a nemzetségből, de a taxonok felülvizsgálata csak kevés esetben történt meg, rengeteg a bizonytalanság. Megpróbálom azt vázolni, amiben a források általában egyetértenek.
A cyanobaktériumokat korábban ’kék-zöld alga’ néven ismerték és még most is sok forrás algaként emlegeti (a jelenlegi latin név is hordozza a ’kék’ szót). Kövületekben talált példányok alapján 2,5 - 3,5 milliárd évre visszamenőlegesnek becsülik a Földön való jelenlétüket és nagyon nagy szerepet tulajdonítanak nekik az élővilág fejlődésében. A cytoplazmájukban levő zöld színtestecskék révén fotoszintézist folytatnak, ily módon jutva energiához. Közös tulajdonságuk a nitrogén megkötő képesség, ezáltal jelentősen befolyásolva a légkör összetételét. Méretük mikron nagyságrendtől 2-3 cm-ig terjed.
A Nostoc nemzetség fajai széleskörűen elterjedtek, a sarkoktól a trópusi tájakig mindenütt kimutathatóak, változatos megjelenési formákban és több életciklussal. Gömbszerű vagy bőrszerű egyedei kolóniákat képeznek, zselatinos burokban fejlődnek. Sok fajuk édesvízi tavak, kiöntések mélyén él, de nagyon ritkán sós vízben is előfordulnak. Párás körülmények között utakon, köveken, sokszor a talajban is megtalálhatóak kolóniáik. Száraz állapotban papírvékonyak, de víz hatására, például kiadós esőzésekkor visszaduzzadnak zselés állagúra. Igénylik a szennyezésmentes környezetet. Néhány fajukat élelmiszerként, vagy étrend-kiegészítőként fogyasztják is.
Sok Nostoc faj szimbiózisban él növényekkel (páfrányok, klf. gyökerek stb.), vagy gombákkal. Így előfordulnak például zuzmókban algapartnerként is. A szimbiózisban a partner számára legfontosabb az ammóniumhoz szükséges légköri nitrogén kivonása.
Nostoc a Hejő partján
Nem bonyolítom, az interneten bárki tovább bogozhatja a szálakat, akit közelebbről érdekel. Igazán csak szakember lehet képes érdemben foglalkozni velük. Remélem, nem nagyon keveredtem bele a több weblapról, több idegen nyelven (angol, német, orosz) szerzett információkba. Ingoványos talaj.
Tulajdonképpen ennyit is csak azért tartottam érdekesnek leírni a témáról, hogy érzékeltessem, milyen buktatókkal járhat egy-egy gombának látszó faj konkrét meghatározása. Remélem, a fajlistánkban szereplő gombafajoknál alapos, körültekintő informálódással el tudjuk kerülni a hasonló csapdákat.
Szűcs Béla
Miskolci Gombász Egyesület
Elsődleges forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Nostoc