Gombakiállítás a Búza téri vásárcsarnokban, 2025. október 11.

Odakinn még sötétség terpeszkedett, mikor a csarnokban a gombászok már javában készülődtek. Hatalmas segítség volt, hogy Pelles Gábor előző nap számtalan gombát meghatározott, így ezekkel nem kellett foglalkoznunk. Végül kétszázharmincnyolc (!) fajt tettünk hosszú-hosszú asztalainkra.

Sajnos sokan nem tudtak a rendezvényről, de mikor megláttak minket, érdeklődőn odajöttek, tömött szatyrokkal, kosarakkal kezeikben. És velük együtt jöttek a kérdések is, amelyekre szakszerű válaszokat kaptak. A laikusok örök problémája ismét előkerült: hogy néz ki a gyilkos galóca? Piros kalapú, fehér pöttyökkel. Hát nem, mert az a légyölő galóca. A gyilkos galóca ez. Szerencsés helyzetben voltunk, mert több állapotában is be tudtuk mutatni a bocskoros-galléros-kalapos szépséget; teljesen a fehér burokban, kissé előbújva a burokból, fiatalon jókora gallérral és teljesen kifejlődve. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy talán megjegyzik, és tovább is adják, hogy a légyölő galóca nem a gyilkos galóca.

Időközben a gombavizsgálóból is került hozzánk pár érdekesség, amit Fiala Ferenc szakellenőr barátunk hozott: zöldhátú zsemlegomba, aranysárga lánggomba és más ritkaságok. Tíz óra felé akkora tömeg kerekedett, hogy alig tudtunk válaszolni az egyébként nagyon okos, elgondolkodtató kérdésekre. Pár hobbigombász egészen jól meg tudta határozni a fajokat, s arra figyeltem fel, hogy néhány érdeklődő a rendezvény nyugalmasabb perceiben vissza-visszatért hozzánk; ekkor tovább csevegtünk az erdők-mezők kincseiről. Ez igazán jól esett. Délben érezhetően csökkent a vendégek száma, s ezután már egyre fogyatkoztak a „piacolók”.

Köszönjük a jelen lévő (sokan voltunk) tagtársaknak és a gyűjtésben segédkező tagtársaknak is a kiváló munkát!

Ifj. Kemény István