Bükkszentkereszt, 2025. október 4–5.

Bükkszentkereszt. A név hallatán azonnal az ugrik be, hogy milyen sokszor jártunk a gombanapokra, még egyszerű látogatóként. Jókat sétáltunk, gombáztunk (néha vadalmát is szedtünk), nagyokat ettünk az étteremben, s estére valami igazán kedves fáradtság bizsergett testünkben. Ebben az évben már tagként vettünk részt a bükkszentkereszti általános iskolában megrendezett kiállításon.

A szombat igen-igen sűrűre sikeredett. A szakellenőrök odakint rendíthetetlenül vizsgálták a gombát, mi pedig a tornateremben kaptunk helyet. Már a kezdésnél annyi érdeklődő jelent meg, hogy csapatunk hirtelen azt sem tudta, kinek a kérdésére válaszoljon. A helyiség teljes hosszán végigfutó asztalsoron 239 (kimagasló szám!) faj több egyede pihent más-más fejlődési szakaszában; szinte mindegyikből sok darab jutott a tálcákra. Például mind a négyféle vargányából ki tudtunk tenni a látogatók elé, de akadt bíbortinóru és rózsáskalapú tinóru is. Alapvetően hihetetlenül sok tinóru volt. Pörgött a gyermekfoglalkoztatás; az emberáradat mindössze ebédidőben csillapodott.

Elnökünk, Béres János 13:30-kor tartott a nagyszínpadon egy remek, félórás előadást „Gyógynövények és gombák felhasználása a mindennapos gyakorlatban” címmel, míg 15:00 órától Szűcs Béla állt a világot jelentő deszkákra. Az ő előadása a „Klíma-, környezet- és egészségvédelem” címet kapta, s szintén jelesre vizsgázott szakemberként, előadóként. Valójában az előadásokon a rendezvény más helyszínein való elfoglaltsága miatt egyetlen MIGE-tag sem vett részt, de másnap egy helyi ismerősöm oly lelkesen mesélt róluk, hogy nem tudtam nem idetenni dicsérő szavait. Ugyanakkor a november 10-i taggyűlésen Béres János zárt körben megismételte előadását, és bizton mondhatom, remek volt. Azt remélem, e példát Szűcs Béla is követi, s ő is megismétli saját előadását.

A rendezvényen tiszteletét tette Baróti Anasztázia, a NÉBIH gombamérgezésekkel foglalkozó munkatársa és Bathó Attila, aki egykoron egyesületünk elnöke volt. Anasztázia beállt asztalaink mögé is, hogy válaszoljon a látogatók kérdéseire. Jól láthatóan élvezte az önként vállalt feladatot. A tömeg 16 óra körül kezdett fogyatkozni, s ekkor mi is pakolni kezdtünk.

A vasárnap nyugisan nyitott, az előző napi, pozitív értelemben vett őrületnek nyoma sem maradt. A szakellenőrök odakinn vizsgálták a gombát (erősen esőre állt, s eléggé hűvös volt), míg mi újfent a tornateremben ügyködtünk. A látogatók szellős sora finoman duruzsolva közelített asztalainkhoz, ahol immár 255 fajra bővült a repertoár. Az igen ritka daróc-tejelőgomba illata osztatlan sikert aratott; egyik ember tisztított zellernek, a másik Maggi leveskockának, a harmadik egyszerűen leveskész zöldségnek találta. Ritkaságokból egyébként is akadt bőven, például a tüskés sörénygomba vagy a vaskos mozsárütőgomba, illetve a püspöksüveggomba. Érdekes, mennyire nagyot ment ismét a gyermekfoglalkoztató, Margó és Éva rendesen kitettek magukért, miközben Éva az asztaloknál is serényen tevékenykedett.

Érkezett egy csoport, akik a pszichoaktív gombák iránt érdeklődtek, de konkrét válaszadás helyett inkább elkentem a dolgot, s másfelé vittem a beszélgetést. Később két egyetemista lány unszolására kilátogattam a főutcára, ahol a Pangea Egyesület egyik tagja beszélt nekem a kis testű dögevőkről, ragadozókról, illetve elmondta, mit kell tennünk, ha medvével találkozunk az erdőben (érdekes előadás volt).

Délután, mikor már csak mi voltunk a teremben, elkezdtük a „sátorbontást”. Fajgazdagság, MIGE-szaktudás. Kétségtelenül jók voltunk mindkét nap. Köszönet a résztvevőknek!

Ifj. Kemény István