Lőrinci, 2025. szeptember 6.

Mikor a Búza térről elindultunk, annyira szakadt az eső, hogy alig láttunk valamit, de Lőrinciben már kristálytiszta napsütés köszöntött. Mindenfelé mosolygós arcok, a szervezők lesték kívánságainkat, kaptunk kávét, gyümölcsöt, üdítőt és Deli Károly jóvoltából pluszgombákat az általunk gyűjtöttek mellé.

A közösségi ház viszonylag nagy udvarán ment a tüsténkedés, az asszonyok sütöttek-főztek, s mire a gyermeksereg érkezett, mi már meghatároztuk a fajokat, s vártuk a kíváncsiskodókat. Mivel a terület a Mátra közelében fekszik, így az ott élők java jó hobbigombász. Könnyedén felismerték a vargánya- és a tinóruféléket, ugyanakkor szinte mindenki benézte a szalmasárga tejelőgombát; a kiállított példány felülről roppantmód hasonlított a rizikefélékre. Először meglepődtek, mikor mondtuk, hogy nem rizike, aztán következett az alaposabb vizsgálat. Ráncos homlokok. Úgy gondolom, ismét sikerült tudatosítani a felnőttekben, hogy ne csak egy odavetett pillantás alapján határozzák meg a gomba faját.

A nagy őzlábgomba sikert sikerre halmozott, és a zöld ánizsgombát is lelkesen szaglászták a látogatók, s ami számomra megnyugtató, sokan felismerték a gyilkos galócát. A szitaszájú csillaggomba láttán többen ámuldoztak, sokan nem is hallottak a faj létezéséről, de kedvenc lett a cinóbertapló és a labirintustapló is. Galambgombából rengetegfélét hoztunk: rózsás, földtoló, büdös, kékhátú, piros galambgomba, a teljesség igénye nélkül.

Nyugodt kiállítás volt, nem tolongtak az asztalainknál, de valahogy mindig odatalált hozzánk egy-egy érdeklődő, így soha nem unatkoztunk. Igaza lett Deli Károlynak: hárman tökéletesen ki tudtuk szolgálni a gombabemutatót. A gyermekfoglalkoztatásról nagyrészt a Pitypang Egyesület gondoskodott. 82 fajt tettünk asztalainkra. Köszönet a gombagyűjtőknek és a rendezvény résztvevőinek!

Jelen lévő tagok: Béres János, Kemény István, Kiss Emese.

Ifj. Kemény István