Gombakiállítás és foglalkoztatás a Szeleta Látogatóközpont nyílt napján, 2025. szeptember 13.

Napsütés, szárazság. Nemcsak akkor, hanem egész nyáron, ami úgy tűnt, meg is pecsételi a gombaszezon sorsát, de valahogyan mégis összehoztunk 142 fajt. Sok tinórunk volt, kiállítottunk sátántinórut is, ám farkastinórut megint nem találtunk. Ugyanakkor a fülőke felhozatalra senki sem panaszkodhatott; ezek közt az undorító fülőke „nyerte” a bajnokságot, melynek szaga leginkább a rothadó káposztára hajazott. Szerencsére két amatoxint tartalmazó gombát is kitehettünk a tálcákra: a gyilkos galócát és a fenyves sisakgombát.

A látogatóközpont ideiglenesen lezárt parkolójában kaptunk helyet több más egyesület mellett. Voltak kinn drónosok, cserkészek, madarászok és az épület előtt kerékpárkiállítás. Mivel nem az egyesületünk volt a fő attrakció, a tömeg eloszlott a kiállítók között, s ez kedvezett a kissé nyugalmasabb beszélgetéseknek. Feladat persze akadt bőven, a gyermekfoglalkoztatón a kicsik csicseregtek, míg a szülők belemerültek a kiállított gombák érdekes világába. Fogós kérdést nem igazán kaptunk, és a környékbeliek általában egész ügyes gombászok voltak. Sokan teljesítették 10/10-re a tesztet, de természetesen a gyengébb eredményhez is gratuláltunk, pláne, ha képről felismerték a gyilkos galócát.

11 óra tájékán felröppentek a keresődrónok (korábban már cseverésztem a pilótákkal, hihetetlen, milyen összetett funkciókkal látták el ezeket a repülőegységeket), ami sok embert csődített oda. Ebédre kínai húsos tésztát ettünk (ezúton is köszönjük az ajándékot, nagyon finom volt), s ekkor jutott kis időnk a nézelődésre. A kerékpárszemlét követően még végigjártam a többi sátrat, s visszatértem sajátunkhoz. Meglepetésre a Felvidékről is beesett két ötvenes házaspár. Egyikük magyar ajkú volt, másikuk szlovák, de jól beszélt magyarul, a harmadik értette a magyart, csak épp nem tudott magyarul beszélni, s volt egy magyarul nem tudó is. Utóbbiakkal Emese beszélt, előbbiekkel én. Cseklészről (szlovák nevén Bernolákovo) és Kassáról érkeztek. Természetesen a gombák szeretete felülírta a határokat!

Kicsivel később két fiatal lány jött oda hozzánk cserkészruhában, s megkérdezték, hogy elmennénk-e kiállítást tartani október 25-én a Lévay Gimnáziumba a XI. Éjszakai Hadijáték nevű rendezvényükre. Természetesen örömmel mondtunk igent, miközben azon gondolkodtam, hogy tényleg minden mindennel összefügg, pláne annak tükrében, hogy ott ismerkedtem össze a látogatóközpont vezetőjével, aki rajtam keresztül nemrégiben kért az egyesülettől egy kiállítást decemberre. De ez már egy másik, újabb történet.

Érdekesebb fajok a kiállításról: ligeti tinóru, rózsásmicéliumú fülőke, undorító fülőke, borvörös tinóru, szarutönkű szegfűgomba. A kiállítás már előre sikerre lett ítélve! Köszönjük a jelen lévő és a gombagyűjtésben segédkező tagoknak a részvételt!

Ifj. Kemény István