Kocsonyafesztivál, 2024. március 8–10.

Nagyon régi emléknek tűnik 2025 vége felé bandukolva, de épp azokban a napokban (2024. március 08-a és 10-e között, azt hiszem, pénteken) adtam oda Béla bácsinak a jelentkezési lapom, nem is sejtve, hogy a következő kocsonyafesztiválon már az asztal másik oldalán leszek.

A rendezvény ideje alatt hideg, borongós idő jutott Miskolcnak, de a kivilágított utcák, a pulzáló fények és a Szinva-teraszra átosonó koncertfoszlányok mégis mámorítóvá tették az eseményt. Illatkavalkád, zsivaj mindenfelé. A szerény méretű fabódéban Szűcs Béla állt. A kiállítóasztal fölött kezet ráztunk, bemutatkoztunk egymásnak, aztán előadtam, mit is szeretnék. Akkor már folyamatosan magamnál tartottam a jelentkezési lapot, mert előző évben két olyan MIGE-rendezvényen is megjelentem, ahol a vezetőségből nem tartózkodott ott senki, vagyis nem volt kinek leadni. Mikor megláttam a gombászbódét, megörültem, s végre jó helyen landolt e papiros.

Nem emlékeszem túl sok kiállított gombára (bár az elmém természetesen megtréfálhat), pár tapló, téli fülőke, júdásfül, amik befurakodtak agyamba. De akkor nem is ez tűnt lényegesnek. Annak örültem a legjobban, hogy végre olyan emberek közé tartozhatok, végre olyan emberektől tanulhatok, akik minden gombát szeretnének meghatározni (néha nem kis feladat, és néha bizony nem is sikerül). Remek csapattal ismerkedtem össze, a kemény mag gyorsan befogadott. Azt is sebesen felismertem, hogy bizony nem annyira homogén a társaság, mint korábban gondoltam (ohh, idealizmus). Mára tudom, hogy nincs ezzel semmi baj. Mindenki egy külön csoda. Köszönöm, hogy közöttetek lehetek (elég a nyúlós ömlengésből!). MIGE, mi vagyunk a legjobbak!

Ifj. Kemény István