Kőszeginé Tóth Judit és Kun Éva sorai:

Mind a két Egyesület részéről megfogalmazódott az igény, hogy legyen egy csapatépítő nap saját tagjaink részére, de milyen jó lenne, ha ezt közös kirándulás formájában tennénk meg. Hisz már sok-sok évre visszanyúlik az együttműködés, a rendszeres közös gombászás, túrázás. 

Erre most szeptember 7-én Zemplénben, konkrétan Komlóskán került sor. Voltunk már itt, de régen, most újra felfedeztük milyen tökéletes helyszín egy ilyen összejövetelre. Árnyas padok, tűzrakóhely, patakocska (alig vízzel...) bíztató, remek élőhelyek a gombáknak, amelyek most sajnos csont szárazak, üresek voltak. De azért tettünk egy 6 km-es kört, nem csak a mozgás kedvéért. Gyakran elhangzott: "itt szokott lenni gomba...."

Koscsó János gondolatai közbebeszúrva:

Komlóska északi szélén, a Szabadtéri színpad „felett” volt a találkozó, hiszen a Szabadtéri színpad „alattunk” a völgytalpon, a Nagy-Egres-patak túloldalán helyezkedik el, a tervezett túra végét jelentő tűzrakóhely szomszédságában. De micsoda tűzrakó hely a komlóskai?! A helyi vulkanikus kövek felhasználásával készült tűzrakó két szélén egy álló és egy fekvő, valószínűleg andezit tömb támasztékul szolgálhat akár a szalonnasütéshez használt nyársak, akár a csepegtetett hagymás-zsíros kenyereknek helyet biztosító tányérok számára. Az embernek néha olyan gondolatai támadnak, hogy nemcsak a tűz melege, a parázs forrósága, az általuk életre keltett forró zsírcseppek, hanem alulról ezek a kövek is melegítik a hagyma, a kolbász és a szalonnazsír találkozása kapcsán ínycsiklandozó illatokat útnak eresztő, egymás mellé vagy egymásra rakott kenyérszeleteket! A találkozáskor rögtön egy szegélyes csíkbogár pattant le az egyik jármű hátsó szélvédőjéről, a hátizsákok kiszedésével magasba emelt, a felhő nélküli kék ég visszatükröződése által keltett csalóka látvány valószínűleg vízfelület benyomását kelthette, a száraz időszakban megtévesztve e „pórul járt” vízhez kötődő állatot. Rögtön ezután egy karimáspoloska is szemünk elé került, nyugodtan napozott egy másik autó domború kiképzésű ajtaján. A patak partján hatalmas, részben bizonyára már belülről odvasodó rezgőnyár patak felé eső oldalán megfakult sárga gévagomba csoport díszlett, keménységéből fakadóan inkább otthagytuk, hadd gyönyörködjenek benne a gombákra fogékony látogatók. Közel 40 fővel elindultunk egy földúton az erdő rejtekébe, de hiába az enyhet biztosító lombkorona, a hetek óta tartó nagy szárazság visszavonulót fújt a kalapos gombák részére, csak a szerencsésebbek – jó szeműek – találtak a túra során egy-egy elszáradt termőtestet. Edit és Rudi zempléni gombászok társaságában egy narancsszínű enyves-korallgomba jelentette az egyik, a túra végéhez közeledve Szűcs Viktor MIGE-tagtársam jelenlétében egy idősebb bükk oldalában növő vékony rozsdástapló csoport egy másik érdekesebb gombatalálatot. Szerencsére az erdei sétát követő közös – jóllakottságot követően megejtett – Molnár Edit által vezetett gombahatározás során egyéb érdekes találat (például óriás bokrosgomba) is terítékre, határozásra került, sőt, védett fajok adataival (olaszgomba, óriás bocskorosgomba) is bővült a hegység gombavilágának adatbázisa. Külön meg kell említenem a komlóskai Pasika-rét nyárutói hangulatát, ahol az erdő szélén, virágzó őszi kikericsek szomszédságában megpihent a csapat, élvezve a nyár utolsó, még meleget árasztó napsugarait. Az erdőszél valószínűleg ültetett vadgesztenye fái már javában hullajtották leveleiket, a szárazság mellett valószínűleg a vadgesztenye sátoros-moly fertőzésének köszönhetően, amely a levelek foltosodásában majd megbarnulásában és a korai lombhullásban nyilvánul meg.

Az erdők irtásával keletkezett, errefelé „ortásnak” is nevezett magaslati rétek évszázadokkal korábban, a hegység belsejében lévő falvak környezetében jöttek létre a széna szükséglet biztosítása végett, a kaszálás mellett ősszel legeltették is őket, kisebb részük vadlegelőként hasznosult (Hargitai Zoltán, 1942).

A Pasika-rétet elhagyva vissza Komlóska irányába, jobb kéz felől egy másik érdekes látvány fogadott minket, a térképen „Barlang-hegynek” nevezett magaslat (514 m) környezetében, a „Komlóska-patak” völgyére néző meredek, keleti-északkeleti kitettségű lejtő oldalában tapasztalt „sziklagörgeteg-mező”. Kialakulása a földtörténeti harmadkor miocén időszakában (5-15 millió évvel ezelőtt) lezajlott vulkánosság hatására kialakult andezitláva megszilárdulásával, majd az elkövetkező millió években a felszíni erők (víz, szél) pusztító munkája, a fagy-változékonyság (fagyás-olvadás) hatására megindult aprózódásnak köszönheti létét, amely a negyedidőszak pleisztocén korszakában (2,5 millió évtől egészen 12.000 évvel ezelőttig tartó időszakban) az utolsó jégkorszak idején is tovább folytatódott. Az időközben völgyekkel felszabdalt felszínből kiemelkedő magasabb részek változó meredekséggel rendelkező lejtőin megindult az évmilliók során feldarabolódott vulkáni kőzettömeg alacsonyabb tengerszint feletti magasságú felszínek irányába történő mozgása, folytatódott további aprózódása, amit a kőzet tulajdonságai mellett az adott időszak éghajlata, a növényzetborítás is befolyásolhatott. Végeredményben előzőekben ismertetett folyamatok hatására alakult ki és foglalták el mai (mert továbbra is mozgásban van, csak emberi időszámítással nem felfogható időléptékben) helyüket az andezit vulkáni kövek, amik ma egy középkorú ritkásan álló, részben elegyes bükkerdő alatt gyönyörködtetik jelenlétükkel az arra járó és erre fogékony szemlélődőket. /Az előzőekben leírtak részemről egyéni összefoglalás, mivel nem vagyok geológus, egyes információk, folyamatok pontosításra szorulhatnak/.

A kőgörgeteges, valószínűsíthetően savanyú talajú domboldalban a szürke kövek között szürke gomba is „terem”, a kidőlt és helyben hagyott bükkfa törzsek egyikén-másikán ugyanis bükkfa-taplókat is kiszúrhatott az élesebb szem. Az erdei úton haladva, az út menti rézsű fölött sötét trombitagombák elszáradt termőtestek látványa fogadott minket. A Komlóska széléig tartó rövid szakaszon mint utolsó érdekesség volt a részben elrejtett Bisztika-forrás környéke, ahol ácsolt asztal, fapadok és egy tűzrakóhely fogadta az arra járót, mellettük a foglalt forrás-bejáratával, amelynek sötétje érdekességet rejtett, Anett és kisfia Dani kíváncsiságának köszönhetően a „kőodú” mennyezetén a száraz időszakban (vagy már az ősz közeledését megérezvén) megpihent lepke-csapat tanyázott, talán nappali pávaszemek lehettek… Az üreg vizet is rejtett, abban nem találtuk élőlények látható nyomait, fogyasztását ettől függetlenül elvetettük. Közeledvén Komlóskához ismét „kereszteztünk” egy már korábban is látott, talán emlékhelyet (fakerítéssel körbevett megmunkált faoszlop látvánnyal), mindkét esetben csak távolról megfigyelve titok maradt a faragott faoszlopon látott írás tartalma… Nem sokkal később már a szabadtéri színpad mellett gyűlt össze a ZGE-MIGE közös túracsapat.

Judit és Éva záró gondolatai:

Alaposan meg is éheztünk, ezért nagyon örültünk, hogy Timkó Tibi már jó előre tüzet rakott, így rögtön parázs fölött tudtunk sütögetni. Persze előkerült mindenféle házi sütemény, gyümölcsök, eredeti gyümölcslé, pálinka, ízesített sör és bor formájában is. A gyerekeket nem lehetett kihozni a patakmederből, a felnőttek pedig emlékeket idéztek. Mindenféléről beszélgettek, közben zene is szólt, sőt a férfiak még a gitárt is megpengették: Tibi az Elhagyom a várost, Tamás a House of the rising sun-t. 

Úgy tűnt, a cél megvalósult, mindenki jól érzete magát, a 6 és 84 éves is, függetlenül attól, hogy miskolci, vagy zempléni gombász. 

Köszönjük mindenkinek a szervezkedést, sütést - főzést, enni - innivalót, a jókedvet... azt, hogy együtt voltunk.

Idézett mű:

Hargitai Zoltán (1942): A mogyoróstetői forrásláp növényzete. – Acta Geobotanica Hungarica 4. évfolyam 2. szám, 265-280. oldal