MIGE
2024. június 23.
Zoltán

Néhány példa kálilúg használatára a gombahatározásban

 

A kálilúg, a kálium-hidroxid (KOH) vizes oldatának alkalmazása segítséget nyújthat a gombahatározás során egyes, egymáshoz közelálló fajok elkülönítésében.  E célra a KOH 10%-os vizes oldatát (1 g KOH-t feloldunk 9 g desztillált vízben) használjuk, amelyet a továbbiakban „KOH”-nak rövidítek.

 

A kálilúgot a következőképpen alkalmazzuk: tinóruk esetében az oldatból egyet-egyet cseppentünk a kalapra, a tönkre, az elvágott gomba húsának felületére és a csöves termőrétegre, taplók esetében a termőtestre és a kalap felületére, míg lemezes gombák esetében a kalap felületére, és megfigyeljük az esetleg fellépő színváltozást (tejelőgombáknál a gomba tejnedvének színváltozását). A továbbiakban néhány példán keresztül bemutatom a KOH alkalmazását.

 

A gyilkos galóca (Amanita phalloides) fehér színű példányainak a szintén halálosan mérgező fehérgalócától (Amanita verna) való megkülönböztetésében gyakran használják a KOH-t: a fehér galóca kalapbőre élénksárga lesz, a gyilkos galóca fehér színű példányai viszont negatív reakciót adnak. 

 

A többnyire elhalt lombos fák anyagán növő ehető, jóízű ízletes tőkegomba (Kuehneromyces mutabilis) összetévesztése a főként fenyőfa anyagán növő, halálosan mérgező fenyves sisakgombával (Galerina marginata) végzetes következményekkel járhat (a halálos dózis kb. 100–150 g friss gomba). A két faj jellegzetes elkülönítő bélyege, hogy amíg az ízletes tőkegomba tönkje a gallér alatt elálló pikkelykékkel díszített, addig a fenyves sisakgombáé ezüstösen szálas. KOH-ra az ízletes tőkegomba kalapja nem változik, a fenyves sisakgombáé viszont vörös lesz.

 

A KOH jól használható a különböző keserűgombafajok egymástól való elkülönítésében is.

Az étkezésre nem ajánlott pelyhes keserűgomba (Lactifluus vellereus) tejnedve a termőtest húsától elválasztva enyhe ízű és fehér színe nem változik KOH-ra. Ezzel szemben a pelyhes keserűgombához nagymértékben hasonló csípőstejű keserűgomba (Lactifluus bertilloni) tejnedve nagyon csípős és KOH-ra élénk narancssárga lesz.

 

A speciális módon elkészítve fogyasztható fehértejű keserűgomba (Lactifluus piperatus) és a zöldülőtejű keserűgomba (Lactifluus glaucescens) elkülönítése morfológiai alapon nem minden esetben jár sikerrel. Kiderült ugyanis, hogy a tejnedv levegőn történő száradásra vagy KOH hatására-bekövetkező színváltozása nem tekinthető megbízható elkülönítő bélyegnek. A fehértejű keserűgomba tejnedvének fehér színe rendszerint (de nem mindig) változatlan marad száradás során vagy KOH-ra, a zöldülőtejű keserűgomba fehér tejnedve idővel gyakran zöldeskékre változik, KOH-ra narancssárga lesz (de nem mindig). A két faj megbízható elkülönítése csak a kalapbőr szerkezetének mikroszkópos vizsgálatával lehetséges.

 

A jellegzetes szagú elefántcsont-csigagomba (Hygrophorus eburneus) könnyen összetéveszthető a szintén ehető, kellemetlen szagú, a fűzfarontólepke (Cossus cossus) hernyójának szagára emlékeztető kőrisszagú csigagombával (Hygrophorus cossus). KOH alkalmazása a tönk aljában segíthet a két faj elkülönítésében: az elefántcsont-csigagomba esetében a hús narancsszínű lesz, a kőrisszagú csigagomba húsának színe viszont nem változik meg.

 

Számos pókhálósgomba jellegzetes színreakciót ad kálilúggal, mely fontos határozóbélyeg, főleg a Phlegmacium alnemzetségbe tartozó fajoknál (ahol a KOH 20–40%-os vizes oldatának használata terjedt el).

 

2024.05.26                   Dr. Jancsó Gábor