Sziasztok!
Idén október 7-én és 8-án került megrendezésre a Bükkszentkereszti Gombanapok. Ismételten két nap pörgésben és - a szó legpozitívabban vett értelmében - őrületben volt részünk, hiszen a MIGE tagok egy része főzött, másik része gombát határozott, harmadik része az asztalok mögött ügyelt, a negyedik része pedig a gyerek-foglalkoztatóban ügyeskedett. Sok feladatban kellett így helyt állnunk, de szerencsére segítségünk is akadt.
Szombat reggel még nem volt 8 óra, de már szorgos gombászok hordták az asztalokat, szedték elő a terítőket és pakolták tálcákra a gombákat az iskola tornatermében. Felavatásra kerültek az új fotófalak, a bordásfalra kihúztuk a zsinórt, azokra is aggattunk jó néhány képet. Amennyit csak lehetett. Nagy volt a sürgés-forgás, nagyjából két óra alatt kellett elkészülnünk mindennel. Még el sem érkezett a bűvös 10 óra, amikortól hivatalosan kezdődött a kiállítás, már voltak érdeklődőink, és az első vizsgálandó gombákra sem kellett sokáig várni. És mindeközben folyamatosan zajlott a tálcákra pakolt szépségek meghatározása.
Beindult a dömping. Rengetegen jöttek, kíváncsiskodtak, kérdeztek. Szemben velünk a gyerek-foglalkoztatóban folyamatos volt a gyerekáradat, színeztek, festettek, ragasztottak az apróságok. Mindkét helyszínen voltak már ismerős látogatók, akik vissza-visszatérnek rendezvényeinkre.
Közben vendégeink is megérkeztek, három fő Tatá-Agostyánból és négy fő Komáromból. Az idő gyorsan telt, hamar elment a nap a sok foglalatosság közepette. A főzős csapatot is csak akkor sikerült meglátogatnom, amikor már összepakoltak, s készen álltak a hazaindulásra.
A kiállítás helyszínére még akkor is jöttek a látogatók, amikor már besötétedett. A lámpa lekapcsolásával próbáltuk jelezni a rendezvény zárását. Ez csak többedszerre sikerült, a félhomály sem akadályozta meg a nézelődést.
Az este szorgosan telt, komáromi barátainkkal pucoltuk a zöldséget a másnapi finomságokhoz. Közben jót beszélgettünk, mókáztunk. Ott folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk. Közben elkészült a finom vacsoránk, pirítósra került a bográcsból a gomba. Most nem maradtunk fel olyan sokáig, mint előző évben, fárasztó volt a szombati nap. Vasárnap reggel viszont folytatódott a csacsogás és egymás ugratása. A maradékok elpusztítása után összeszedtük cókmókunkat és ismét a tornaterem felé vettük az irányt.
Kevesebben voltunk, mint szombaton, de hatalmas segítségünk akadt. A komáromi négyes tagjai ugyanis minden tőlük telhetőt megtettek. Ügyeltek az asztalok mögött, szorgos kezek vágták a gyerekfoglalkoztatóhoz a kellékeket. Segítségükkel indult be igazán a nap.
De lassan eljött a búcsú ideje, hiszen nekik is haza kellett érniük. Megfogyva bár, de lelkesedéssel telve folytattuk a munkát. Mindenki ott volt, ahol lennie kellett. A tornateremben és előtte, a gombavizsgálóban is zajlott az élet, mindkét helyen sorban álltak az emberek.
Eljött a rendezvény zárásának ideje. Nem volt egyszerű mindent összepakolni, dobozok és zsákok, zacskók, rekeszek sokasága várta, hogy bekerüljenek valamelyik autóba. Nem tudom, hogyan nyelt el az a néhány csomagtartó ennyi cuccot, ez valami varázslat lehet. Vagy leckét kellene vennem pakolásból. Ez sincs kizárva.
Fárasztó két napon voltunk túl, de rengeteg élménnyel is gazdagodtunk. Egy-egy ekkora lélegzetvételű kiállítás feldolgozásához, átgondolásához, értékeléséhez idő kell. És a kipihenéséhez is. De szerintem már most várjuk a jövő évi Bükkszentkereszti Gombanapokat. Én legalábbis mindenképpen!
Köszönjük mindenkinek a részvételt és az aktív segítséget!
Üdv:
Dia