Hörcsik Diána beszámolója a túráról:
Vasárnap reggel 7 órakor a Búza téri templom parkolójából két autó indult el Zubogy irányába, majd a településhez közel már háromra duzzadt a járművek száma. Az erdőhöz összesen 11-en értünk, teli vállalkozó kedvvel és gombaéhséggel. Túravezetőnk Szamosiné Magyar Éva volt. Újra közösen kutathattunk többek között Kittivel, Dannel és párjával, valamint egy vendég házaspárral, akik már az előző egyesületi túrán is részt vettek.
A fák között hamar kétfelé vált a csapat. Sokáig alig egy-két gombát találtunk öten, s a legnagyobb "szenzációt" egy, a vadetetőnél talált borztetem jelentette. Ropogott a lábunk alatt az avar, az elmúlt napok szelei és a nagy meleg hamar kiszárította a talaj felszínét. Aztán megtörni látszott a jég, egy helyen több tinóruba, piruló galócába és keserűgombába botlottunk. Felbuzdulva indultunk tovább, azonban nem sok sikerrel jártunk. Mivel 11 órára beszéltük meg a találkozót a kocsiknál, egy idő után visszafelé bandukoltunk. És egyszer csak Danék eltűntek, hahózásra sem válaszoltak. Így hárman kerestük a helyes irányt. Ismét megtaláltuk a vadetetőt a borz porhüvelyével. Szegény jószág holtában volt segítségünkre és mutatta meg, hogy nem tévedtünk el.
A kocsikhoz közel szamócázással és beszélgetéssel ütöttük el az időt, majd Danék is előkerültek. Vészesen közeledett a 11 óra, talán már el is múlt, a többiek pedig sehol nem voltak, így Dan telefonon érdeklődött. Mint kiderült, olyan ötszáz méterre lehettek tőlünk, s kaptuk az ígéretet, hogy hamarosan odaérnek hozzánk. De nem így lett, és nekünk is vissza kellett mennünk az erdőbe Béres János hívására. Ráadásul arra a helyre, ahol szombaton, vagyis egy nappal korábban gyűjtőtúrán jártak már az egyesület tagjai.
Sokan vágytak Zubogyba, s így lehetett megoldani azt, hogy a vasárnapi kiállításon résztvevők is eljussanak erre a helyre. Nagyjából 24 óra telt el a szombati és a vasárnapi túra között, és ez elég volt ahhoz, hogy amit a szombati túrázók nem találtak meg, a vasárnapiak meglelhessék. Keserűgombák, vargányák, tinóruk, galambgombák, rókagombák és piruló galócák vártak ránk. Miközben elidőztünk a területen, egyre nehezebb lett a kosarunk. A határozás előtt még egy fenyőerdőbe is bemerészkedtünk, ahol azonban már nem igazán jártunk sikerrel.
A kocsik közelében került sor a fajok meghatározására. Szép nagy lapuleveleket terítettünk le, azokra tettük gombáinkat.
Összesen negyvenegy fajt sikerült összegyűjtenünk, senki nem tért haza üres kosárral. Tavaly két alkalommal jártam Zubogy környékén, mindkétszer sikerült megázni. Akkor megkérdeztem Béres Jánostól, hogy legközelebb nem lehetne-e megúszni eső nélkül. Jelentem, ragyogó napsütéssel koronázva ez a kérésem teljesült.
Üdv:
Dia
Idézet Szilvásy Edit e-mailjéből:
Küldök a tölgyfáról is egy kis ismertetőt, melyet véletlenül találtunk meg.
"A Ragály melletti Aranyos-tető oldalában áll az Öreg tölgy, közel 400 éves. Érdekessége, hogy 1922-ben a területen tarvágást végeztek, és csak azért maradhatott meg, mert a favágóknak nem volt elég nagy fűrészük a kivágásához. Törzs körmérete jelenleg meghaladja a 640 cm-t."
http://www.anp.hu/hu/2015-ben-az-ev-faja-a-kocsanyos-tolgy
Öt ember érte csak át, melyet meg is örökítettem (lásd képes beszámoló).
Üdv: Edit"