Vasárnap reggel egy hosszabb túrára kerekedtünk fel, melyen a Védem a Családomat Klub hét tagja is részt vett. Túravezetőnk Szilvásy Edit volt.
Némi adminisztráció után indult el a 17 fős túrázó társaság a Majális-parki végállomástól a Forrásvölgy irányába.
Az elején júdásfülön kívül szinte csak fotózásra alkalmas gombákat találtunk, aztán Móni nyári laskás találata megtörte a csendet. Utunk közben egy helyen kidőlt fák próbáltak megállítani minket, de sikerült megbirkózni az átjutással. A Felső-forrásnál pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, majd újratöltöttük flakonjainkat a frissítő forrásvízből.
Aztán egyszer csak valaki talált valamit. Fent, magasan egy fán. A nap talán legtöbbet fotózott jelenete következett, amikor a Védem a Családomat Klub két tagja tartott Móninak bakot, Zsolt adta-vette a kis bicskának nem igen nevezhető vágóeszközt, s eme együttműködés következtében sikerült leszüretelni egy darabot az idős pisztricgombából. Miután alaposan kiszórakoztuk magunkat, következett a túra legnehezebb része. A forrásnál ugyanis megmásztuk a kaptatót, mindenki annyi megállással, amennyit csak szükségesnek tartott.
Kirándulásunk következő erdei és réti szakaszát a gyönyörű védett virágok és az illatos kakukkfű tette még hangulatosabbá. A Kaszásrétet elhagyva, ismét az erdőben bandukolva egyszer csak megjelent egy galóca. Aztán még egy. Utána egy újabb. A szürkétől a sárgáig több árnyalatban láthattunk fésűs galócákat, de sárga galócát, valamint annyi darab piruló galócát is találtunk, amelyet talán egy kezemen meg tudnék számolni. Na jó, lehet, hogy még egy, maximum kettő ujjra szükségem lenne hozzá. Lassacskán visszatértünk aSanofihoz, onnan pedig a Bodnár Gábor Cserkészpark padjaihoz, ahol meghatároztuk mind a 38 fajt, melyre sikerült rábukkannunk.
Jó időben tettünk egy jó hangulatú túrát. S bár a helyzet eddig biztató, szükség van még az esőtáncos lábak aktívkodására, úgyhogy táncra fel!
Jegyezte: Hörcsik Diána