MIGE
2024. március 15.
Kristóf

Hogyan használjuk a gombászkönyvet?

A gombászkönyv akkor tölti be hivatását, ha olvasását nem a gombafajok leírásánál kezdjük, hanem valóban a könyv elején - és legalább egyszer végigolvassuk az egészet. Aki most kezd ismerkedni a gombákkal, elõször lapozza végig a könyvet, nézze meg szerkezetét és az ábrákat. Minden tudományágnak megvannak a maga szakkifejezései. Aki elõször olvas gombaleírást, találhat több olyan magyar vagy latin kifejezést, aminek jelentésében bizonytalan. A bizonytalanság gombákkal kapcsolatban megengedhetetlen luxus. Ilyenkor lapozzon elõre ahhoz a fejezethez, ahol a leírásból és az ábrákból megérti, hogy mi pl. a tönkön a gallér, mi a teljes burok, a peremes gumó, a petty, a ritkán álló lemez stb.

Mielõtt bárki gombát gyûjtene, tanulja meg a gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca felismerését! Ehhez alaposan tanulmányozza leírásukat, mert ezek az átlagos méretû gombák hasonlíthatnak akár csiperkére, akár bármilyen fehéresbarnás, zöldessárgás gombára. A gyilkos galóca okozza a halálos mérgezések 90%-át. Aki biztos abban, hogy ezt felismeri és más gombafajoktól meg tudja különböztetni, csak az kezdjen ismerkedni néhány olyan ehetõ gombával, amelyet érdemes gyûjteni, és amelyik lakóhelye környékén vagy a kirándulóhelyein elõfordulhat.

Mindenkit óvunk attól, hogy a gombászkönyv fotói alapján határozzon meg bármilyen gombát. A legjobban sikerült fotó is csak a gombafaj néhány példányát szemlélteti. Az esetleges színváltozatok, alak- és nagyságbeli eltérések sokszor egészen mást mutatnak, nem is beszélve a gomba korosabb, megviseltebb állapotú példányairól. Sokkal hasznosabb, ha a szöveges leírásokban és szemléltetõ ábrákon részletezett faji bélyegek alapján próbálunk eligazodni.

Egy-egy kiránduláson eleinte igyekezzünk csak két-három gombát jól megismerni. Ilyenkor mindig nézzük meg könyvünkben, hogy az ehetõt mi különbözteti meg a hozzá felületesen hasonló mérgezõtõl. Tehát pl. aki vargányát kezd gyûjteni, ismerkedjék meg a tinóruk nemzetségével, a fontosabb ehetõ fajokkal és azokkal a mérgezõkkel, illetve csípõsekkel, amelyek nem ehetõk. Egyébként a Magyar Mikológiai Társaság javaslata szerint a kezdõ gombásznak érdemes éppen a vargányákkal kezdeni az ismerkedést, mivel nincs közöttük halálosan mérgezõ, és csöves termõrétegük miatt viszonylag könnyen megkülönböztethetõek a lemezes gombáktól, amelyek felismerése kicsit már több ismeretet igényel.

Ismerkedjen meg a környékükön található jó ehetõ gombákkal, de mindig úgy, hogy összehasonlítja õket a velük összetéveszthetõ mérgezõ gombákkal. Odahaza, gyûjtés után, másodszor és átmetszetben is vizsgálja végig a gombákat, figyelve a könyvben leírt ismertetõ jegyek - odvasság a tönkben, elszínezõdés, a lemezek alakja, a kalap húsának vastagsága stb.- meglétére. Ha el is akarja fogyasztani a begyûjtött gombákat, mindig ellenõriztesse gombaszakértõvel!

Igazán megbízható ismeretekre csak úgy lehet szert tenni, ha a gombászkönyvben olvasottakat mindig összevetjük a talált gombával. Az elmélet és gyakorlat teljes összhangja vezet csak biztos gombaismerethez. Nagyon felgyorsíthatja ezt a folyamatot, ha vizsgálódásainkat nem egyedül végezzük, hanem tapasztaltabb, jobb esetben képzett gombász közremûködésével. Társunk véleménye azonban nem helyettesítheti a gombaszakértõvel való ellenõriztetést!

Amikor már valaki jól ismer 50-100 gombát, másik veszély fenyegeti: túl magabiztossá és felületessé válhat. Ilyenkor fordul elõ, hogy talál pl. sok csoportos gombát, egymás közelében akár 100 darabot. Nem figyel azonban arra, hogy esetleg egy hozzá felületesen hasonló veszélyes gombát szedett (pl. kénvirággombát vagy turjángombát), amit nem ismer, amire nem gondol. Aki jól ismeri a piruló õzlábgombát és felszedi azt is, amit erdõn kívül talál, bajba sodorhatja magát, ha nem tudja, hogy van egy mérgezõ hasonmása, amelyre éppen az a jellemzõ, hogy általában erdõn kívül terem. A gombászkönyv erre valószínûleg felhívja a figyelmet, csak hát ahhoz használni kell. (Nem megfelelõek az olyan gombászkönyvek, amelyek szakmailag nagyon színvonalasak ugyan, de az ilyen ismeretekre nem térnek ki. Vásárlás elõtt célszerû kikérni gyakorlottabb emberek véleményét.)

Befejezésül hagy hívjam fel a figyelmet egy elég általános veszélyforrásra. A gombászkönyvek legtöbbször szót ejtenek a gombafajra jellemzõ ízrõl is. Ennek ellenére kezdõ gombász ne kóstoljon meg nyersen semmiféle gombát! Még a fõzve-sütve ehetõ gombák egy része is mérgezõ nyersen, nem is beszélve a mindenféle állapotukban mérgezõkrõl! A gyakorlott gombász már tudja, hogy a kóstolás néhány fajnál nem veszélyes, de azokat elõbb teljes biztonsággal fel kell ismerni!