MIGE
2021. február 27.
Ákos, Bátor

Gumós hererontógomba* - Sclerotinia trifoliorum

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Kórokozó tömlősgomba. Az általa okozott megbetegedés vöröshererák néven ismert.

 

Gazdanövény: vörös here, fehér here, lucerna, szarvaskerep, somkóró, lóbab stb.

 

Életmódja: a S. trifoliorum télen és kora tavasszal a növényi maradványokon kezdetben fehér, később kívül fekete, 5 mm nagyságot is elérő, szabálytalan alakú szkleróciumokat hoz létre. Gyakran többé-kevésbé gömb alakúak vagy laposak és ráncos felületűek.

Többnyire őszig nyugalmi állapotban maradnak a talaj felszínén vagy felső rétegeiben, és kis nyelecskékkel csíráznak, amelyek a talajfelszín elérésekor (fényhatás) 4 mm átmérőt is elérő tál vagy tölcsér alakú termőtestet (apotécium) fejlesztenek, melynek pereme kissé sötétebb.

A tönkszerű rész merev, 20–30 × 1–1,5 mm, hengeres, színe megegyezik a csésze színével. A legtöbb apotécium októbertől novemberig képződik, bár más időpontban is megindulhat a csírázás.

Az apotéciumban vörösessárga himeniumot alkotva helyezkednek el a hengeres aszkuszok (tömlők), amelyek 170–180 × 10–15 µm méretűek, henger alakúak, 8 spórásak, uniszeriátusok. Ezekben átlátszó, ellipszoid aszkospórák találhatók, kétféle mérettel; általában 4 kisebb (10–12 × 7–7,5 µm) és 4 nagyobb (13–17 × 7,5–9,5 µm) méretű. A parafízisek szeptáltak, elágazóak.

A fertőzés közvetlenül a szkleróciumokból is kiindulhat, fertőző micélium segítségével. A szkleróciumok a talaj mélyebb rétegeiben 2–3 évig is megőrzik fertőzőképességüket.

 

Gazdasági jelentősége: a vöröshererák világszerte elterjedt és a vörös here egyik legismertebb megbetegedése. Észak-Európában a pillangós takarmánynövények termesztésének egyik legkomolyabb veszélyeztetője. Gyakran a vörös here kifagyásának és a hereuntságnak előidézője. A beteg növények teljes pusztulása következtében jelentős a hozamcsökkenés.

A fertőzés és a betegség kialakulását erősen befolyásolják az éghajlati viszonyok. Az esős őszi időjárás kedvez a termőtestképződésnek, a fertőzés kialakulásának és terjedésének. Ugyancsak elősegíti a megbetegedést a túl korai és sűrű vetés, a mély fekvésű, középkötött, nedves talaj. Az enyhe telek lehetővé teszik a kórokozó gyors fejlődését és terjedését.

 

Forrás:

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Novenyvedelem/ch07.html

Kaya, A., Uzun Y. (2018): New contributions to the Turkish Ascomycota. Turkish Journal of Botany 42: 644-652.

 

*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26).

 

A fajleírást a források alapján Molnár Edit készítette (2021.01.25).

 


2021.01.24 Bánki Arborétum, Debrecen
Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk
 
2021.01.24 Bánki Arborétum, Debrecen
Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk
 
2021.01.24 Bánki Arborétum, Debrecen
Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk
 
2020.11.08 Bánki Arborétum, Debrecen
Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk
 
2020.11.08 Bánki Arborétum, Debrecen
Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk
 

Vissza a fajlistához