MIGE
2020. december 02.
Melinda, Vivien

Papucsos pókhálósgomba - Cortinarius albertii

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Cortinarius albertii Dima, Frøslev et T. S. Jeppesen in Frøslev és mtsai (2006), Mycol. Res. 110: 1050.

 

Kalap: 4–10 cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodó, ragadós, többnyire csupasz felületű, de időnként fehér burokfoltokkal díszített. Színe fiatalon fehér, halvány krémfehéres, később okkeres, sárgásbarnás, szabálytalan foltok vagy sávok jelennek meg főleg a közepén (falevelek, fűszálak odatapadása esetén).

 

Lemezek: sűrűn állók, a tönkhöz foggal illeszkedők, élük csipkézett, fiatalon fehéres szürkék, nagyon ritkán halványibolyás árnyalattal, idősen fakó rozsdabarna színűek.

 

Tönk: 3–12 × 1–1,5 cm, hengeres, nyúlánk, a tövénél nagyon széles peremes gumóval (2,5–4 cm), fénylő felületű, krémfehér színű, később halványbarnásra színeződő. A gumó kezdetben krémfehér, majd barnás, pereme sötétebb. Az általános és részleges burok is fehér-krémszínű.

 

Hús: fehéres, krémszínű, a tönk csúcsában kissé szürkés (ibolyás), idősen sárgásbarnás árnyalatú. Szaga nem jellegzetes, kissé dohos, íze enyhe, semleges.

 

Kémiai reakciók: KOH-reakció a kalap és a gumó alsó felületén pozitív (kezdetben intenzív rózsaszín, majd néhány perc elteltével sötétebb piros), a húsban negatív (a kalapban halványsárgás, barnás, a tönkben szürkés).

 

Spórák: (61/4); (9–)9,5–11,5 × 5,5–6,5 µm; átlag: 10,4 × 6 µm; Q = 1,73; mandula vagy néha csaknem citrom alakúak, durván érdes felületűek.

 

Előfordulás: lomberdei faj, főként a mediterrán területeken elterjedt, de középhegységi területekről is ismert, mindig meszes vagy tápanyagban gazdagabb talajokról. Mikorrhiza partnerei tölgyfajok (Quercus spp.) és a bükk (Fagus sylvatica). Kedveli a vastag avartakarójú erdőrészeket. Európa-szerte széles körben elterjedtnek mondható, Dániából (típusanyag), Franciaországból, Spanyolországból (Frøslev és mtsai 2006), Magyarországról (Frøslevés mtsai 2006, jelen munka), Olaszországból (Frøslev és mtsai, in prep.), Németországból (Oertel és mtsai 2009) ismertek eddigi adatai. Dél-Európa örökzöld tölgyeseinek kivételével mindenütt nagyon ritka előfordulású, míg ezeken az élőhelyen meglehetősen gyakorinak tűnik (Frøslev és mtsai, in prep.).

 

Étkezési érték: nem ehető.

 

Megjegyzések: A Cortinarius albertii-t legkönnyebben az egységesen fehéres, krémfehéres színéről (idősebb korban a kalapon lehetnek sárgásbarnás csíkok, fol­tok), a fiatalon sem lila, hanem szürkés lemezeiről, és a kalapfelületen, valamint a tönk gumójának külső alsó felületén megfigyelhető igen élénk rózsaszín-piros KOH-reakciójáról ismerhetjük fel. Ez az elszíneződés az egyik legintenzívebb a Calochroi szekcióban. A C. albertii-t csak néhány éve írták le (Frøslev és mtsai 2006). Mivel a szekció képviselői közül több is igen hasonló külalakkal bír, ezt a fajt mindvégig félrehatározták, összetévesztették valamelyik másik taxonnal (pl. C. cathari­nae, C. pallens, C. parvus, C. pseudoparvus stb.). A molekuláris módszerek segítségével azonban sikerült fényt deríteni arra, hogy ennél a gombacsoportnál hol húzódnak a fajhatárok, és melyek a legfontosabb morfológiai határozóbélyegek (Frøslevés mtsai 2005, 2007, Garnica és mtsai 2009).

Faji nevét Albert Lász­lóról kapta. Fokozottan veszélyeztetett faj (VL2).

 

Forrás: Mikológiai Közlemények, Clusiana 48(2): 133-144. (2009)

              Funga Hungarica

              Mycobank

 

A leírást Dima Bálint bocsátotta rendelkezésünkre (2019.11.14)

 


2014.11.06 Visegrádi-hg.
Fotó: Dima Bálint
 
2008.10.14 Visegrádi-hg.
Fotó: Dima Bálint
 
2008.10.14 Visegrádi-hg.
Fotó: Dima Bálint
 

Vissza a hónap gombáihoz