MIGE
2017. december 16.
Aletta, Etelka

Kemény fekvőtapló - Phellinus contiguus

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


 

Termőtest: évelő; elterülő, az aljzat helyzetétől függően változatos bevonatot képez. Kerekded, szétfolyó; vízszintes alapon sík, párnás-domború, függőlegesen lehet lépcsőzetes; 2 cm vastagságig. Frissen taplós, azután merev, kemény.

A pórusfelület vörös-, dohány-, szürkésbarna; szegélye hiányzik vagy vékony, többnyire rátapadó.

A pórusok szögletesek, szabálytalanok, 0,8 mm átmérőig, 2-4 db/mm.

A csövek elmosódottan rétegezettek, hosszuk 1,5 cm-ig; függőleges termőtesten nyitottak, végük fogazott; színük mint a pórusfelületé.

A hús (szubikulum) vékony, 1 mm-ig, vörös-, umbrabarna.

 

Előfordulás: A faj valószínűleg az egész világon elterjedt. Szaprofiton, fehérkorhadást okoz. Hazánkban általánosan elterjedt. Erdőben, fasorban, szabadban vagy épületbe beépített anyagon. Kidőlt, állva elpusztult törzsön, lehullott ágon, gerendán stb. Leggyakrabban tölgyesekben, cseresekben és kultúr akácosokban. Az oszlopokon, épületek gerendáin tenyésző egyedek aljzata gyakran fenyő (Picea). A beépített anyag korhasztásával károsítása jelentős lehet.

 

Hasonló faj: A vastag fekvőtapló (Phellinus ferruginosus) szintén szaprofiton, előfordulását csak erdőben figyeltük meg. Pórusai kisebbek, kerekdedek (4-6 db/mm). Előfordulása ritkább, aljzatai lombfák.

 

Forrás: Igmándy Zoltán – A magyar erdők taplógombái, Akadémiai Kiadó, Budapest 1991.

 

A leírást a forrás alapján Szűcs Béla szerkesztette (2014.02.20).

 


2014.02.12 Miskolc, Szent Benedek-hegy
Fotó: Szűcs Béla, határozás: Papp Viktor
 
2014.02.12 Miskolc, Szent Benedek-hegy
Fotó: Szűcs Béla, határozás: Papp Viktor
 
2014.02.12 Miskolc, Szent Benedek-hegy
Fotó: Szűcs Béla, határozás: Papp Viktor
 

Vissza a hónap gombáihoz

Nemzeti Együttműködési Alap