MIGE
2019. október 21.
Orsolya

Pusztai állaskagomba* - Hohenbuehelia ilerdensis

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


 

Kalap: (7-)15-20 mm átmérőjű, fiatalon domború, öregedve enyhén nyomottan kiterül. Felszíne sima, fényes, tapadós, sokszor homokszemcsék ragadnak bele, színe lilástól vörösesbarnán át csokoládébarnáig, egyszínű, gyakran benőtten szálas, néhány fiatal termőtesten elszórt granulátumokkal, széle nem barázdált és nem aláhajló. A kalapbőr alatt zselatinos réteget találunk.

 

Lemezek: lefutók, vastagok, fiatalon eleinte fehérek, később kissé foltos világosbarnák. A lemezélek fehérek. Sok közteslemez van.

 

Tönk: (12-) 14-20 x 2-3 mm, általában központos, egyes esetekben lehet kissé excentrikus, hengeres, néha hajlott, lefelé vékonyodó, eleinte a bőséges pihétől szürkés, később a pihék eltűnésével fokozatosan sötétebb lesz.

 

Hús: vékony, fehér, néha a tönkbázis közelében sötétebb; szaga, íze lisztes.

 

Mikroszkopikus tulajdonságok: Spóra allantoid (kolbász alakú) vagy kissé bab alakú, hengeres, ritkán ellipszoid, (7-)7,5-10(-11) µm, belső oldala gyakran homorú, néha kissé szögletes, áttetsző, sima, nem amiloid, egy nagy és számos kisebb olajcseppel. A bazidium hosszúkás, bunkós-hengeres, 4 spórás, kapcsos. Spórapora fehér színű.

 

Előfordulás: A fajt 1999-ben írták le Spanyolországból, ott csak ezen az egy helyen találták eddig. Spanyolországban Brachypodium és Stipa fűfajokon él, míg hazánkban magyar csenkesz (Festuca vaginata) elhalt tövén találjuk. Mindig nyílt homokpusztagyepekben fordul elő. Viszonylag gyakran találkozhatunk vele késő ősszel, enyhe telek elején, akár január végéig. Speciális élőhelye és késői termőideje miatt a magyar szakirodalomban csak egyszer került említésre, amikoris tévesen egy másik, tengerpartokon termő földilaska fajként lett beazonosítva. Mivel hazánkon kívül csak egy termőhelye ismert a világon, védelemre javasoljuk.

 

Étkezési érték: nem ehető.

 

Megjegyzés: a sima kalapfelszín, a barnáslilás árnyalat, a szinte mindig központos szürke tönk, felületén bőséges kaulocisztídiumokkal, élőhelye és termőideje a faj fő jellemzői.

 

Forrás: Hohenbuehelia ilerdensis Courtecuise Mycotaxon 70 1999.

              MycoBank

              Finy Péter személyes közlése

 

*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26).

 

A leírást a források alapján Finy Péter és Szűcs Béla készítette (2019-01-29).

 


2014.01.11 Tatárszentgyörgy
Fotó: Finy Péter
 
2014.01.11 Tatárszentgyörgy
Fotó: Finy Péter
 
Magyar csenkesz (Festuca vaginata) tövén
Magyar csenkesz (Festuca vaginata) tövén
2014.01.11 Tatárszentgyörgy
Fotó: Boros Lajos
 
Magyar csenkesz (Festuca vaginata) tövén
Magyar csenkesz (Festuca vaginata) tövén
2014.01.11 Tatárszentgyörgy
Fotó: Boros Lajos
 
Magyar csenkesz (Festuca vaginata) tövén
Magyar csenkesz (Festuca vaginata) tövén
2014.01.11 Tatárszentgyörgy
Fotó: Boros Lajos
 
2012.11.20 Németkér
Fotó: Finy Péter
 

Vissza a fajlistához