MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Gyertyagomba - Lysurus cruciatus

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Meglehetősen kicsi, halvány, büdös gomba.

 

A termőtest halvány boszorkánytojásából fehér tönkszerű rész emelkedik ki. A tojás ovális, legfeljebb 4 cm átmérőjű, számos micéliumzsinórral tapad a talajhoz. Kétrétegű: külső rétege fehéres, vékony, hártyás, belső rétege áttetsző, vastag, kocsonyás. Beérve zacskószerű bocskorként a tönkbázison marad.

 

Tönkszerű része 6-10 cm magas, 1-2,5 cm vastag, fehéres vagy krémes, finomkamrás szivacsos megjelenésű, hengeres, a bázisban gyenge, törékeny, közepe üreges. Felül elágazó, 4-8 db szorosan álló, viszonylag rövid csúcsi karra osztódik.

 

A karok 1-3 cm magasak, 0,5-0,8 cm szélesek, változó méretűek, rövidek, vastagok, háromszögűek, kúposak, üregesek, ívesek, kezdetben csúcsukon enyhén összenőttek, korosodva általában szabadon állnak és többé-kevésbé egyenesen felállók. A kar külső felülete fehéres, homorú, többé-kevésbé sima, hosszában hornyolt. Belső felülete domború, keresztirányban ráncos, olív-, olívbarna nyálkás, fokozatosan elfolyósodó gleba fedi.

 

A gleba éretten bűzös szagot bocsát ki. Ez az emberek számára undorító, azonban sok ízeltlábú (elsősorban rovar) faj számára vonzó, amelyek a spórák széthordásával elősegítik a gomba terjedését.

 

Spóra: 3-4 x 1-2 µm, elliptikus vagy hosszúkás, sima, vékonyfalú, áttetsző.

 

Előfordulás: fán élő vagy talajlakó szaprotróf, komposztálódott trágyán és tápdús bolygatott, nitrogénban gazdag talajon, kertekben és parkokban, (mérsékeltövi területeken üvegházakban is), főként nyártól őszig fordul elő. Magyarországon eddig kizárólag ősszel találták. A fajt a 20. század elején hurcolták be Európába, trópusi és szubtrópusi területekről. Kontinensünkön ma is meglehetősen ritka, csak néhány előfordulási adata ismert az európai országokból.

 

Étkezési érték: nem ehető.

 

*A faj tudományos neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26). „Gyertyagomba” néven (feltehetően tévesen) egy másik faj (Pseudocolus fusiformis) szerepel benne.

 

Forrás:

Locsmándi Cs., Kovás G. (2019): LYSURUS CRUCIATUS (PHALLACEAE, FUNGI), A PHALLOID SPECIES NEW TO THE HUNGARIAN BASIDIOMYCOTA; - Studia bot. hung. 50(2), pp. 347–356, 2019

Melanda, Silva-Filho, Lenz, Menolli, Lima, Ferreira, Assis, Cabral, Martin and Baseia (2021): An Overview of 24 Years of Molecular Phylogenetic Studies in Phallales (Basidiomycota) With Notes on Systematics, Geographyc Distributin, Lifestyle, and Edibility - Frontiers in Microbiology July 2021 Volume 12

Henning Knudsen, Jan Vesterholt (2017): Funga Nordica, Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera, Nordsvamp – Coppenhagen 2018

Laessoe, T. Petersen, J. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 1., Princeton University Press, Princeton and Oxford

Funga Hungarica

Index Fungorum

 

A fajleírást a források alapján Szűcs Béla készítette (2021.12.03). Módosítva: 2021.12.20.

 


2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 
2020.11.11 Szokolya
Fotó: Császárné Erdélyi Katalin, határozás: Dima Bálint
 

Vissza a fajlistához