Kocsonyafesztivál, 2026. február 06–08.

Borongós idő fogadta a látogatók özönét (leginkább a szombati nap volt telt ház) a 2026. évi Kocsonyafesztiválon. Bár nemrég még kemény fagyokat hoztak az éjjelek, a nappalok (s rengeteg hó is lehullott), mostanra már csöpögtek az ereszek, és bőven fagypont fölé tornázta magát a hőmérséklet. Az utcákat, járdákat vízfolyások, tócsák áztatták, ám ez nem vette el senki kedvét a fesztiválozástól.

Pénteken kora délután 45 gombafajjal kezdtünk, ami igazán impozáns szám az évszakot tekintve. Előbújtak az osztrák csészegombák, a júdásfül szépen fejlesztette termőtesteit, és természetesen a téli fülőke sem maradt rest; a délelőtti gombagyűjtésből jutott étkezésre és kiállításra is. Munkanap lévén három óra körül lendült be a kiállítás, jöttek a kérdések, röppentek a válaszok, a kicsik kifestőztek, hűtőmágneseket készítettek, szüleik az asztalunknál nézelődtek. Akivel lehetett, beszélgetést kezdeményeztünk, s mikor felbátorodtak a nézelődők, kérdéseket intéztek hozzánk.

Az egyik látogató váltig állította, hogy a rókagomba mérgező, mert mikor előző évben a gyűjtött rókagombát elvitte gombavizsgálatra, a szakellenőr kidobta azt. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy a szakellenőr nem dob ki ehető gombát, és amit talált, az nem rókagomba volt. Odakísértem az egyik megállítótáblához, és az azon lévő fotókon rámutattam a világító tölcsérgombára, ami bizony laikus számára tűnhet rókagombának. Erre gondolkodóba esett, majd bólintott.

Öt óra felé beindultak a koncertek, és a Szinva-terasz kiürült.

Szombaton délután egy órakor a Csengey-kertben találkoztunk, hogy elővarázsoljuk Ákos autójából a kiállítás kellékeit. Előbb természetesen körbejártuk a kertet, és két tuskón találtunk téli fülőkét; úgy tűnt, ők is kíváncsiak a Kocsonyafesztivál hangjaira. Ahogy kipakoltunk az asztalokra, az emberáradat azonnal érkezett, a gyermekfoglalkoztató hasított, néha-néha tudtak pihenni, enni, teát, kávét inni a jelenlévő tagok. Erről a szombatról leginkább az maradt meg bennem, hogy nagyon sok érdeklődővel beszéltünk, remélhetőleg némi maradandó tudást is átadtunk, s hogy estére nagyon elfáradtunk.

Vasárnap a kiállítás tíz órakor indult, ám a gyermekfoglalkoztató asztalát és padjait nem tudtuk kitenni, mert esett az eső, ami aztán végighúzódott az egész napon, s negatív értelemben meg is pecsételte rendezvényünk sorsát. Ember alig járt felénk, és a főutcán is kicsi volt a forgalom, ezért jobb híján a többi kiállítóval beszélgettünk, ismerkedtünk, egymást szórakoztattuk. Kora délután két új tagtársunk hozott néhány egész jó állapotú kései laskát, ugyanakkor ez nem változtatott a fajlistán. Kettő óra körül úgy nézett ki, mégis lesz gyermekfoglalkoztató, ami aztán tényleg lett, de mindössze átmeneti időre, mert az eső ismét szemerkélni kezdett. Szürkületre egyszerűen kifulladt az egész fesztivál, s vele együtt a kiállítások is, ráadásul a sötét beálltával a tömeget felszippantotta a Fenyő Miklós halála miatt beugróként színpadra lépő Horváth Charlie és zenekara. Tartom, hogy ez alkalommal is remek munkát végeztünk. Köszönjük a gyűjtésben segédkező és a kiállításon jelen lévő tagtársaink remek munkáját!

Ifj. Kemény István