Hűvös idő és kellemes napsütés elegye vonult végig a napon. Néha levettük a felsőt, és pólóban toltuk az ismeretterjesztést, néha viszont vissza kellett vennünk a melegebb ruhákat.
A szervezők most nem követték el azt a hibát, hogy a színpad mögé száműzték a kiállítókat, épp ellenkezőleg: a színpad került hátra, mi pedig elé, ami igazán jót tett a látogatószámnak. Emlékeim szerint ez volt az idei második nap (az első a csanyiki kiállítás volt), amikor a tömeg csöppnyi megállást nem engedélyezett számunkra, de mi ennek természetesen örültünk. 37 kiállított faj a csapadékínséges időben igazán remek teljesítmény, még akkor is, ha pár gomba (pálinkában ázó szarvasgomba, lekvárként elkészített fenyőtinóru, ganoderma, taplófélék stb.) a kiállítások állandó résztvevői nálunk.
Zsivaj, zsongás, zene hangja és pörgés. A Civil Nap kimaxolva. Mellettünk mobil mászófal, a szerencsét próbálók információszerzés ürügyén jöttek az asztalunkhoz, így pihenve ki a fáradtságot. Kora délután középiskolás korú fiú lépett mellém, s próbált információkat kérni a „varázsgombákról”. Sejtettem, hogy sajnos a pszichoaktív anyagokat tartalmazó gombákra kíváncsi, ezért megfordítottam a beszélgetést, és inkább a gyógyhatású, ehető kalaposokról kezdtem beszélni. Egy erdélyi fiatalember is odajött hozzánk, aki azt állította, hogy ő az összes gombát ismeri. Ez ugyan nem volt igaz, de azért elég sok fajt felsorolt, érdekes tájnyelvi megnevezésekkel.
A szervezők figyelmesek voltak, minden kiállítót elláttak szendviccsel, ásványvízzel. Örömmel fogadtuk a kedves, nem várt ajándékot. Visszatekintve úgy gondolom, az asztalunk „nagyot ment”. Kora este pakoltunk össze. Szívünket, lelkünket beletettük a kiállításba. Azt hiszem, ez a látogatók számára is átjött.
Köszönjük a kiállítás megtartásában közreműködő egyesületi tagtársaink munkáját!
Ifj. Kemény István