MIGE
2017. május 24.
Eliza, Eszter

Találkozó dunántúli és zempléni gombász barátainkkal - Hollóstető, 2010. július 03-04.

 

Az alábbiakban Kőszeginé Tóth Judit, a Zempléni Gombász Egyesület titkárának a rendezvényről írt beszámolóját közöljük. Köszönjük elismerő szavait és szép gondolatait!

 

"Ha közös programokat tervezünk, mindig eszembe jut az az időszak, amikor megalakulásunk idején szeretettel bábáskodtatok születésünk, kezdeti csetlő-botló lépéseink felett. A mai napig mérce számunkra a szakmai tudásotok, az ismeretterjesztéssel kapcsolatos elhivatottságotok. Ezért minden alkalmat megragadunk, hogy lássuk, Ti hogyan dolgoztok. Ha ehhez gyönyörű helyszín is társul, nem tudunk nemet mondani a meghívásnak. Nem is akarunk, hisz már a személyes kapcsolatok, barátságok is összekötnek bennünket. Mindezek megerősítését szolgálta a közös hollóstetői rendezvény. Bár Bükkszentkeresztre készültünk, de erőfeszítéseink ellenére szállást ott nem találtunk. Juhászné Csilla segítségével a Liget Panzióban sikerült, ami végül központja lett a programjainknak.

 

Szombaton egy népes csapattal érkeztünk harcra készen a túrákra. Akkor még nem tudtuk mi vár ránk. Lelkesen válogattunk a rövidebb - hosszabb, könnyebb - nehezebb lehetőségek közül. A mi csapatunk célja a Hór völgyének átfésülése volt. Terepvezetőnk,s  Béres János követése eleve merész vállalkozás, hát még a terep hogy meglepett bennünket. A fizika törvényeit meghazudtolva egy patak az utat választotta új medrének, így nekünk embereknek kellett más megoldást választani a közlekedésre. Volt aki a meredek hegyoldalon próbált előre haladni, volt aki (vállalkozó kedvű asszonytársakkal magam is) mezítláb csattogott a kristálytiszta hideg vízben. Egy helyen aztán megelégeltük az ingyen talpmasszázst, feladtuk a küzdelmet. Hidat építettünk cipős társaink száraz lábon való átkeléséhez és irányt változtattunk. No még mentünk-mentünk hegyre föl, hegyről le a "tuti helyhez", aztán csak megérkeztünk a tett színhelyére. Vezetőnk "oszolj"-t vezényelt, indult a zsákmányszerzés.

 

Valamikor egyszer óvatlanul elejtettem egy megjegyzést, hogy milyen finom a keserűgomba sütve, nosza mindenki kedveskedni akart. Olyan mennyiségű fehértejű keserűgombát találtunk, hogy bizony még ma is azt enném, ha mind leszedtük volna. Örömködhettünk más fajnak is, került a kosarakba sárga rókagomba, kevés vargánya, galambgombák, érdestinórúk. Két védett faj példányait is sikerült lencsevégre kapni: az olaszgombát és a pikkelyes tinórut. A visszavezető úton még egyszer megpróbáltam megtanítani Szűcs Béla barátomat vízen járni, sikertelenül, ezek után már csak az esőnek lehetett örülni. A rövidebb túrások pedig nekünk örültek, hogy végre megjöttünk, ebédelhetünk. Nem is akármit, egy főzőverseny nyertes gombás ételével leptek meg bennünket a remek szakácsaitok. Mit mondjak? Fenséges volt. Ilyen finomságokat csak nálatok szoktunk enni.  Ezek után minden energiánk a gyomrunkra koncentrálódott, az agyunk nehezen fogadta be a fajmeghatározáson elhangzottakat, de sikerül pár új információt bevésnünk. Mindig csodáljuk nagy tudásotokat, a finom ennivalókon kívül ezért is megyünk szívesen Hozzátok.

A nap hátralévő részében az ott alvó társasággal tüzet gyújtottunk és rácson sütéssel próbáltuk ehetővé tenni a keserűgombákat. Egészen jól sikerült, de azért mégiscsak a szalonnával sült galambicának és kenyérgombának volt a legnagyobb sikere.

 

Egy fázós éjszaka után a mi kis csapatunk Kaposvári Laci mellé szegődött, aki nem nehéz, de szép hosszú túrával kecsegtetett bennünket. És valóban. Gyönyörű útvonalon sétáltunk a Hosszú-rét felé, miközben Laci folyamatosan tanítgatott bennünket. A hab a tortán a piruló őzlábgombás fogás volt, amivel két kosarat sikerült megtölteni. Számomra mégis más jelentette a nagy élményt. Velünk volt Laci papája és 5 éves kicsi fia, valamint egyesületünkből Bernáth Zoli bácsiék, akik már jócskán túl vannak a 70. évükön és több térdműtéten. Sok okos ember (sok pénzért) mennyit beszél arról, milyen fontos, hogy a különböző generációk közel kerüljenek egymáshoz, értsék egymást, stb. Pedig mennyire kézenfekvő a megoldás, aminek titkát mi már tudjuk. Mi is lehetne más, mint a közös érdeklődés, a természet és a gomba szeretete. Lehet nemzetközi konferenciákat tartani a szabadidő hasznos eltöltéséről, de a megvalósítás mégis pár elszánt emberen (egyesületen) múlik, akik lelkesen rendeznek, szerveznek, tesznek egy közösség, sőt egymástól távoli közösségek tagjaiért, legyen az 5 éves vagy 75 éves. A legnagyobb eredmény pedig, amikor a 10 km-es táv után együtt szakítjuk át a célszalagot. Ezért az élményért dolgozunk itt a Zempléni Gombász Egyesületben és Ti is, kedves miskolci barátaink.

 

Köszönünk mindent, olyan esemény volt, amit pár év múlva is szívesen fogunk emlegetni.

Legközelebb augusztusban találkozunk a Zempléni Gombafesztiválon.

 

Gombász baráti üdvözlettel és köszönettel: Kőszeginé Tóth Judit"

Nemzeti Együttműködési Alap