MIGE
2017. június 26.
János, Pál

Brezovicai kirándulás 2008.05.01-03.

Előzmények:

A Krakkó székhelyű lengyel Darz Grzyb Gombász Egyesülettel sokéves kapcsolata van a miskolci gombászoknak. Ezévi rendezvényeink első állomása volt az április 4-6–i miskolci látogatásuk (lásd beszámoló: „Lengyel-magyar gombásztalálkozó Miskolcon”). A második program a Brezovicai gombásztalálkozó volt, melyet a lengyel gombászok szerveztek, Szlovákiában. Azért Szlovákiában, mert Lengyelhonban védett a kucsmagomba!

 

Május 01 Csütörtök

Végre elérkezett a várva várt nap! A Búza tér parkolója megtelt mosolygós vidám emberekkel.. Az utazástól félnivalónk egyáltalán nem volt, mert a buszvezető maga Rózsa Sándor volt, aki sebtiben a lovak közé is csapott. Az indulás után egyből elő is kerültek a „gyorsítók”, mintegy megalapozva az út hangulatát. Jó időt kaptunk az égiektől, így gyönyörködhettünk a magyar és a „volt magyar” tájakban.

 

Útközben Rémiás Tibi egy szép helyre kalauzolt minket. Betlér, a betléri kastély és a kastélypark csodálattal töltött el minket. Jelentős magyar vonatkozása miatt, érdemes hosszabb időre meglátogatni, és a kiállítását megtekinteni. Sajnos idő szűke miatt „csak” Tibor tömör (de tartalmas) ismertetőjét hallgattuk meg, és mintegy fél órás sétát tehettünk a kastély körül, a parkban (több fénykép is készült, igazolandóan minket).

 

Utazásunk következő állomása nem kisebb nevezetesség volt, mint Lőcse. Híres és egyik legszebb magyar városunkba tett látogatás megdobogtatta szívünket. Körbejártunk a nevezetes épületek között, csodálattal adózva a régi mesterek tudásának. Az út porát leöblítésként és korgó gyomrunk elhallgattatásaként betértünk egy neves étterembe, a „Három apostol” vendéglőbe. Itt egyesek jót ebédeltek, kettesek meg másfél órai várakozás után némi morgolódás közepette a buszunkban tárolt „hazait” voltunk kénytelenek megdézsmálni. (de vagy jót, ...). Mintegy kiengesztelésképpen megtekintettük a Szent Jakab plébániát, mely a világ legnagyobb szárnyas oltárával dicsekszik. Csodálatos volt…

 

A cél előtt nem sokkal egy újabb városban álltunk meg.

Késmárk. Itt egyeseknek sikerült a nevezetes fatemplomba bejutni, ahol egy kórus éppen szívet melengető koncertet adott. Mások a város központjának számító sétáló utcát szemlélték, vagy a helyi sörök minőségét ellenőrizték.

 

Folytattuk utunkat, most már valóban a célegyenesben.Az út hátralévő részében a Tátra csodálatos hósapkáiban gyönyörködtünk, elég intenzív „zenei” aláfestéssel. Két dalos pacsirta gondoskodott arról, hogy egy pillanatnyira se tudjon se a sofőr, se az utazóközönség elszunnyadni. (sokáig nem akarok menni a „vásárba –félpénzzel”). Este meg is érkeztünk, a tervezett 18 óra helyett 20:30 –kor.

 

Brezovica. Síparadicsom a javából. A vacsora természetesen megvárt minket. Baska (a lengyel háziasszonyunk) stresszes estén ment keresztül, mire az összes magyart a faluban lévő szállásokra kikísérte. Késő este a kolbászsütés tette a napra a koronát. Házigazdáink kitettek magukért, gyomor nem maradt üresen és torok nem porzott szárazon. Előkerültek a finomabbnál finomabb házi nedűk. A lényeg, hogy a keresztbelátásunkat javította!

 

Péntek

Hajnali 8:30-kor reggeli a szálló ebédlőjében (reggelizőjében), majd elérkezett a várva várt indulás a gombászó helyekre - vagyis helyre, mert az előzetes híreszteléssel ellentétben nem csoportokat csináltak, hanem az összes magyar (miskolci és zempléni) egy rövid autókázás után egy gazdaság mellet parkolt le és egy csoportot alkottunk, vagy ötvenen.Wjesek (a lengyel házigazdánk és a lengyel gombászklub elnöke) kiadta az irányt: „le a dombon, a patak két oldalán felfelé”.

Aki még nem volt itt, csak hírből hallotta, hogy a kucsmagomba e vidéken az útilapuk társaságát kedveli. Ezt igazolhatja az, aki talált gombát. De nem panaszkodunk (mert vagy jót…).

Pár órai keresgélés után már nagyon nehéz volt a kosár attól a 8 db gombától, amit párommal kutattunk fel. Fényképeket szerencsére tudtunk készíteni és Vadán Laci rögtönzött kiselőadása a hegyes kucsmagombákról is üdítően hatott. A találkozó 13 órára volt megbeszélve, de 12:30-kor már hívott is minket Juhász Tibi, hogy: ”már csak rátok várunk..” A buszban kiderült, hogy (nagy meglepetésünkre) Béres János elnökünk azért szedett jócskán, mint mindig (tuti, hogy genetikai gombakeresővel rendelkezik). A társaságnak megint be kellet vallania, hogy van mit gyakorolni.

A szállodához visszatérve ebéd következett, majd a társaság több részre szakadt. Egy busznyi miskolci Árva várát célozta meg. Csodálatos, és szó szerint szédítő élmény volt.

Árva vára az egyedüli vár, amit a labancok nem robbantottak fel a végvárak közül, mert kastélynak volt „elírva”- tudtuk meg Rémiás Tibitől, mikor a látogatásra biztatott minket. A várról és belsejéről sok fotót készítet a csapat, örök élményként és tanulságaként a régi mesterek ügyességének. A várséta kb. 300 lépcsőfoknyi volt, és fentről letekintve el sem hittük, hogy ilyen magasra is fel lehet jutni. A túra mintegy 2 órájában a csoport felét kitevő zempléni gombászokkal is jobban „összeismerkedtünk”. Furcsa, hogy ezt több száz kilométerre Magyarországtól történt.

 

Sajnos a nap fénypontját, a lengyel fotópályázat eredményhirdetését és a brezovicai polgármester látogatását lekéstük, de azután is, és most is szívből gratulálunk Hodobay Marikának a „Gombák világa” kategóriában elért 1. és 3. helyezéséért. Csodálatos képei megtekinthetők mind a magyar, mint a lengyel honlapokon.

A nem várlátogatóktól megtudtuk, hogy többen a brezovicai domboldalakat vették célba, de egyedül Koscsó Janinak volt szerencséje.

Az est zárásaként a búcsúbuli igazán fenséges és minden pontjában kellemes volt. A tegnapról ismert sültkolbász mellé (istenuccse, hogy magyar ízesítésű) sülthurka is növelte a repertoárt. Jóllakás után a magyar borok és pálinkák megtették hatásukat, - élet költözött a fáradt lábakba - táncolt a lengyel, a magyar. Jókedvünket csak pillanatokra törte meg a szlovák hotel alkalmazottainak szívből jövő vendégszeretete (de vagy jót…). Az este kiváló volt, amit ezúton is köszönünk lengyel házigazdáinknak.A társaság sokáig kitartott, és volt olyan, aki kimelegedett, majd a patakban hűsölt. Egyszóval a szállásainkra visszatérve nem kellet sokáig altatni magunkat, a napi élményektől kavarogva szunnyadtunk el.

 

Szombat

Sajnos eddig tartott ittlétünk. A reggeli után egy fotósorozat a résztvevők csoportjától, majd érzékeny búcsúk és „ feltétlen elgyertek ide és ide” után elindultunk hazafelé.

Útközben kanyarodtunk egyet Zakopane felé, hogy a híres piacot közelebbről is megnézzük. A lengyel faépítészet remekműveire lépten-nyomon rácsodálkoztunk. Hihetetlen, hogy mit meg nem lehet építeni.

Zakopane borongós időben fogadott minket. Mint kiderült, pont valamilyen ünnep volt, így a kavarodás elkerülhetetlen volt. Másfél órát adtunk magunknak, de alig győztük a látnivalókkal.

Az indulás után hosszabb elmélkedés következett, mely jó alkalom volt a fejekben rendet rakni a sok élmény között. Pihenésképen még megálltunk a jövetkor is felkeresett Késmárkon, egy röpke órára. Innen egyenesen Miskolcra érkeztünk, hol a társaság fáradtan, de teli élményekkel hazafelé vette útját.

 

Ezúton szeretnék a miskolci gombászok nevében köszönetet mondani lengyel házigazdáinknak az áldozatos és fáradságot nem kímélő szorgosságukért, mely gyümölcseként adatott a leírt három felejthetetlen nap.

 

Kelt az Úr 2008. esztendeje Május havának 4.napján

 

Faller István

 

Nemzeti Együttműködési Alap