MIGE
2017. április 26.
Ervin

Lengyel-magyar gombásztalálkozó

(Szűcs Béla összefoglalója)

Több éve kapcsolatban vagyunk a Krakkó székhelyű lengyel Darz Grzyb Egyesülettel, részt vettünk több közös rendezvényen Lengyelország, Szlovákia és Magyarország területén, de ez volt az első alkalom, amikor nagyobb létszámú csoportjukat házigazdaként köszönthettük Miskolc-Tapolcán 2008. április 4-5-6-án.

 

A program szerint gépkocsival érkeztek péntek este Tapolcára, a számukra bérelt vendégházba. Saját készítésű ételekkel vártuk őket, amolyan „batyus” módon. Mivel sokuk munka után tudott csak indulni, némi késéssel érkeztek, több csoportban. Egyesületünk vendégváró tagjai addigra kellően megalapozták a hangulatot, amibe a vendégek örömmel kapcsolódtak be. Mi tagadás, az ismerkedés, barátkozás a késő éjszakába nyúlt. Nagy sikere volt a különféle ételeknek, de leginkább a savanyított gombák arattak osztatlan elismerést.

 

Szombaton a Szaniszlai Évike és Tóthné Palitz Noémi által készített reggeli elfogyasztása után gombagyűjtésre indultunk. A kora tavaszi időpont miatt csupán cseh kucsmagombára lehetett számítani a környező erdőkben, ám ez a faj náluk ritkán fordul elő, védett is, ezért nagy várakozással néztünk a nap elé. Előzetesen Béres János és Pelles János (jelenlegi és előző elnökünk) felderítette a lelőhelyeket, így annyit legalább tudtunk, hogy valamennyi gombát biztosan fogunk találni. De hogy milyen állapotban? A cseh kucsmagomba képes egy nap alatt nagyot nőni, de ugyanennyi idő alatt el is tud öregedni.

Hosszas előkészítő megbeszélések eredményeként Lyukóbánya környékén próbáltunk szerencsét. Kicsit tartottunk tőle, mert az arrafelé tornyosuló szeméthegyekkel nem nagyon akartunk volna dicsekedni, de ha egyszer ott lehet gombát találni, oda kell menni! Végül sikerült olyan útvonalat találni, amelyen kulturáltabb körülmények között érhettünk az erdőbe. Szerencsére csepergős, felhős idő volt, gombászáshoz tökéletes.

 

Indulás előtt ajándékként szétosztottuk vendégeink között a Kóta Lajos tagtársunk által az évek során a legkülönfélébb erdőkben vágott és szépen kifaragott túrabotokat. Mindenkinek jutott belőle. Meglepett, hogy mennyire örültek az ajándéknak. Mi már hozzászoktunk, hogy nemigen tudunk olyan helyre menni a közelben, ahol ne találkozhatnánk Lajos jelölésével az alkalmas hajtások közelében. Előre kiválasztja, melyik vessző áll olyan módon, hogy a bot szára egyenes lesz, de természetes hajlású fogantyúja is nő, és még fiatalon megjelöli az ilyen bokrokat. Sokszor csak több év múlva kerül sor a lefűrészelésre, de az aztán igazi erős, szemrevaló, kézreálló eszköz lesz! Úgy látszik, lengyel vendégeink is ismerik a különbséget a csicsás piaci árú és az igazi teherbíró erdei társ között.

 

A gombászást kétfelé oszolva kezdtük, a kiválasztott erdőrész két végéről egymás felé indulva. Valóban nem sok fajt találtunk, de cseh kucsmagombából mindenki szedett annyit, amennyit már eredménynek lehet nevezni. Az élmény a fontos, az pedig a rengeteg fotó tanúsága szerint megvolt. Azért még ilyekor is lehetett ritka fajt találni: a Panus torulosus (magyar neve nincs) fiatal példányain sokat törtük a fejünket, mire kiderült, hogy Béres János már ismeri korábbról. A határozókönyv alapos átböngészése után elismertük, hogy jól ismeri.

 

Estére közös vacsorát szerveztünk Tapolca egyik színvonalas vendéglátó egységébe. Méltó körülmények között töltöttünk együtt néhány hangulatos órát. Vendégeink még meg akartak kínálni az ő specialitásukkal, így vacsora után visszakísértük őket a szállásra. Mézborral kínáltak, felmelegítve, fűszerezve. Nem értek hozzá – szerencsére ők igen. Az est második felében több-kevesebb sikerrel folytattuk egymás dalainak megszólaltatását, Darai Balázs hathatós szájharmonika kíséretével.

 

Vasárnap reggel vendégeink ismét tanúságát adták, mennyire öntudatosak, büszkék nemzetükre és klubjukra. Zászló és transzparens mögé sorakozva készült az utolsó csoportkép. Mi persze elfeledkeztünk a sajátunkat kitenni – jó tanulság.

Egy kis botolós örömtánc után Lillafüredre indultak. Szabad program volt, a búcsúzkodás előkészülete. Még egy gyors látogatás Sebesvízen – már egy következő kiránduláshoz kerestek szálláshelyet- aztán végleg elköszönve hazaindult a kocsisor.

 

Nem állítom, hogy ez egy tökéletesen megszervezett és kivitelezett eseménysor volt. Elnézést kérünk többek között azoktól a társainktól, akik lemaradtak a gombászásról – nem feledkeztünk meg róluk, csak nem kaptak meg időben minden információt és egy kis késés is közbejött. Kérjük megértésüket, nincs még gyakorlatunk ilyen létszámú rendezvény lebonyolításában. Legközelebb igyekszünk még jobban ügyelni minden részletre.

 

Összességében sikeresnek ítéljük a találkozót. Vendégeink távozta után óránként lestük a weblapjukat, hogy milyenek lesznek a reagálások? Várakozásunkon felüliek voltak (bár most is ott vannak, bárki olvashatja a fórumukon ). Hamarabb elkezdték a kommentárok írását, mint ahogy a fotóikat feltették. Még egy magyar nyelvű köszöntést is kaptunk, nem tudni, hogy csinálták? Amikor aztán a fotóik is felkerültek, feltettek egy olyan linket is, amely a mi honlapunk galériáján lévő képekre mutat. Ilyesmire náluk még nem emlékszem.

 

Szeretném az egyesület vezetősége nevében megköszönni minden tagtársunk közreműködését, hiszen a háttérben sokan szorgoskodtak a sikerért – fel sem tudom sorolni. Név szerint Hodobay Marikát emelem ki csupán, az ő tolmácsolása, hetekig tartó szervező munkája nélkülözhetetlen volt! És köszönöm mindenkinek a rengeteg fotót, amit küldtek a honlapunk számára!

 

Végül néhány idézet a lengyel weblapon megjelent kommentárokból:

 

El@: Most érkeztem Miskolcról, fantasztikus volt, a magyarok vendégszeretete felülmúlta a legmerészebb várakozásaimat. Kucsmagombából földrengetően sok volt, kár, hogy tegnap esett az eső, de ez minket nem zavart.

Tomás: Szeretném szintén megköszönni mindenkinek a csodálatos kirándulást, káprázatos volt, az eső sem zavart. Először találtam kucsmagombát, és méghozzá mennyit!

Meryt (Josek): Most érkeztem haza, sürgősen foglalkozom a fotókkal. Szivélyesen köszönöm a csodálatos magyarországi vendégséget. Nem találok szavakat leírni a vendégszeretetet, amellyel fogadtak minket magyar barátaink. Köszönöm mindenkinek.

Mela: Kedves Marika! Szeretnénk még egyszer nagyon megköszönni a rendkívül szivélyes vendéglátást Miskolcon. Nagyon jól éreztük magunkat, el vagyunk ragadtatva a vendégszeretetektől, a gombászásra vonatkozó tudásotoktól és jókedvetektől. Reméljük, hogy még lesz alkalom a jövőben újra találkozni. Kérlek, továbbítsd köszönetünket minden kedves magyar barátunknak. Sok szeretettel üdvözlünk Mindannyiótokat!

Mela és Antek Krakkóból

Zenit: Ezt az utat sokáig fogjuk még emlegetni!

 

Nemzeti Együttműködési Alap