MIGE
2017. október 20.
Vendel

Milyen szerepet játszanak a gombák a „jéghaj” képződésében?

Dr. Jancsó Gábor írása

 

 Hómentes téli napokon, mérsékelten hideg időben, lomberdőben sétálva érdekes képződményekre figyelhetünk fel a sötét erdei talajon: öreg, korhadó, kéregnélküli ágdarabokon fehér-gyapjas foltokra, amiket első látásra apró hómaradványoknak, zúzmara lerakódásnak, vattacukornak, esetleg gombamicéliumnak vélhetünk. Az utóbbi kettőt nyugodtan elvethetjük, mivel a hófehér, 5 cm, ritkán 10 cm hosszú hajszálvékony szálakból álló sűrű „hajtincsek” a kéz melegétől azonnal elolvadnak. Ezt a jégtűkből álló gyönyörű képződményt … magyarul találóan „jéghaj”-nak nevezhetjük (németül Haareis, Eiswolle, angolul hair ice). Már 1918-ban egy Wegener nevű híres meteorológus (a kontinensvándorlás elméletének kidolgozója) arra a következtetésre jutott, hogy a jéghaj képződésben „egy gomba döntő módon közreműködik”. Az azóta eltelt időben történt megfigyelések és elvégzett kísérletek alapján a jéghaj képződés feltételei az alábbiak:

  • I.      ne legyen hó;
  • II.    a hőmérséklet kevéssel a víz fagyáspontja alatt legyen (-4 és 0 oC között);
  • III.   magas legyen a levegő páratartalma;
  • IV.   a korhadt és nedves tölgy- vagy bükkfa anyagon (ritkán előfordul jéghaj tűlevelű faágakon is) a kéreg éppen leválik (sok esetben a növekvő jéghaj emeli le a kérget a fadarabról), vagy a közelmúltban vált le.

 

 

                                                                                                                                                                                            Fotó: Bélfenyéri Gábor, Erdély, Vármező

                                                                                                                                                                                   bükkerdő északi részén, esők után, -2 C, 2014. 12.12.

 

Fontos megfigyelés, hogy néhány esetben a faág kéregtől megfosztott részén képződött jéghaj mellett, nem messze tőle, a még jelenlévő kérgen gomba termőtesteket találtak, többek közt aranyos rezgőgombát, kormos mirigygombát, ripacsgombákat, redős gümőgombát és Diatrypella favacea-t.

 

 

A jéghaj képződés jelenségét Wagner és Mätzler részletesen tanulmányozta 2008. január és április között. Amikor a természetben talált fadarab egyik felét, amin a jéghaj képződött, hőkezelésnek vetették alá, vagy gombaölő szerrel, vagy alkohollal kezelték (acélból, hogy a feltételezett gombamicéliumot elpusztítsák) azon többé nem képződött jéghaj, szemben a fadarab kontrollként használt másik felével, amelyen egy éjszaka alatt 4-5 cm hosszúságú jégszálak képződtek. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a jéghaj képződés jelenségét a korhadt fában élő gombamicélium okozza. A jéghaj képződés általuk javasolt mechanizmusa a következő: a gomba micéliumában lejátszódó oxidatív lebontó anyagcsere-folyamatok végtermékei széndioxid és víz (a folyamat során hő is fejlődik). A keletkező széndioxid gáz a holt faanyagban található finom pórusokon keresztül kinyomja a sejtlégzés során keletkezett, valamint a faanyagban tárolt vizet a faanyag felszínére. Amennyiben a levegő elég hideg és a faanyag közvetlen környezetében párával telített a víz, azonnal megfagy mintegy tizedmilliméter vastag jégszálak formájában. A hajszálvékony jégszálak alulról nőnek tovább és jellemzőjük, hogy nem a levegőben található légnedvességből származnak, valamint nem képeznek tollszerű elágazásokat sem.

 

 

A jéghaj nem tévesztendő össze a dérrel vagy a zúzmarával.

Dér képződés: az éjszaka erősen lehűlő tárgyakra, a levegőben lévő vízgőz harmat formájában kicsapódik. Ha a levegő hőmérséklete fagypont alatt van, akkor a kicsapódás dér formájában történik, ami sima felületű fehér lerakódást képez a növények levelein, utak felszínén. A dér tehát megfagyott harmat.

Zúzmara képződés: ködös időben, fagypont alatti hőmérsékleten keletkezik, amelynek során a ködrészecskék a lehűlt tárgyakra kezdetben hegyes jégtűk formájában rakódnak le, majd megvastagodnak és egybefüggő jeges bevonattá válnak. A zúzmara tehát tulajdonképpen megfagyott köd.

Ezzel szemben a jéghaj, kissé költőien fogalmazva nem más, mint egy élő micélium „megfagyott lehelete”.

Annak ellenére, hogy a megfigyelések és kísérletek alapján plauzibilisnek tűnik, hogy a jéghaj képződésben, ennek a csodálatosan szép természeti jelenségnek a kialakulásában a gombamicélium döntő szerepet játszik, a pontosabb mechanizmus tisztázása céljából a természetben történő megfigyelésekre és további kísérletekre is szükség van.

 

Irodalom

G. Wagner (2005): Haareis  - eine seltene winterliche Naturerscheinung. Schweiz. Zeitschrift für Pilzkunde 2005: 268.

G. Wagner, C. Mätzler (2008): Haareis auf morschem Laubholz als biophysikalisches Phänomen. Forschungsbericht Nr. 2008-05-MW, 6. September 2008., Universität Bern, Institut für  Angewandte Physik.

 

 

Megjegyzés: Megjelent a Magyar Gombász folyóirat 10. évf. 33. szám 15. oldalán, 2012-ben. A honlapunkon való közlés a szerző hozzájárulásával történik.

Szűcs Béla (2014.12.14.).

 

Újabb fejlemények:

 

A "Milyen gomba ez? - Gombahatározás másként" facebook csoportban megosztott ujságcikkkel kapcsolatos bejegyzésekre reagálva Dr. Jancsó Gábor  a következőkkel egészítette ki a fenti írást:

 

A jéghaj képződéssel kapcsolatos kutatások újabb eredményei a Biogeosciences folyóiratban jelentek meg 2015-ben:


http://www.biogeosciences.net/…/42…/2015/bg-12-4261-2015.pdf


A Magyar Gombászban 2012-ben megjelent cikkemben leírtak még most is megállják a helyüket, de az új eredmények fényében négy ponton kiegészítésre szorulnak:

 

- a fadarabokon, amelyeken jéghaj képződött, 11 különböző gombafaj termőtesteit azonosították, de csak a fehérkorhasztó Exidiopsis effusa volt megtalálható minden fadarabon;

- a jéghaj elolvadás során keletkezett víz számos szerves vegyületet, többek között lignin és tannin lebomlási termékeket tartalmaz, amely a gomba tevékenységének következménye;

- a gomba a jéghaj kialakításában és a jéghaj rekrisztallizációjának (újrakristályosodásának) megakadályozásában játszhat szerepet;

- a rekrisztallizációt megakadályozó vegyület azonosítása még várat magára.


A történet még nem ér véget, amint a szerzők a cikk végén írják: „A gomba és a jéghaj közötti kapcsolat további részleteinek magyarázata a jövőbeni kutatás feladatait képezi”.

 

2017.01.28            Dr. Jancsó Gábor

 

 

 

Nemzeti Együttműködési Alap