MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Csanyiki csigatúra - 2005. 07.18.

(Hodobay Mária írása)

Csak röviden, tömören- ez volt a szerkesztőnk, Szűcs Béla kérése a beszámolóval kapcsolatban. Pedig azt gondoltam, ismer engem és tudja, hogy ez nálam nem nagyon megy. Aprólékosan, részletesen - inkább ez az én stílusom. De azért megpróbálom visszafogni magam és csak a lényegre koncentrálni.

Igaz, hogy tegnap jöttem haza Bükkszentkeresztről, ahol több napos gombaközeli hétvégén vettem részt egyesületünk vendégeivel, és az is igaz, hogy az ott gyűjtött gombafajok sokaságát nem lehet felülmúlni, de ma gombászgyűlés van és illene egy kis frissen szedett gombával teríteni az asztalunkat, esetleg valamivel fejtörést okozva kiváló szakembereinknek.

Ilyen gondolatokkal indultam el reggel gyakori útitársammal, az édesanyámmal egyik kedvenc helyemre, a városközeli csanyiki erdőbe, a tanösvény közelébe. Ez egy vegyes lombos erdő, bükkös, tölgyes, gyertyános. Van egy „saját" útvonalam, amelyen haladva, inkább bóklászva, lassan, körültekintően (ezért csigatúra), kis távolságon majdnem mindig akad valamilyen gombaféle, amit a kosaramba tehetek. Most sem csalódtam, alighogy a fák közé értem, két kis pöfeteget találtam az úton. Közvetlenül melletük taplószerű gombák borították be a fák törzsét. Szép látvány volt, lefotóztam.

Tovább haladva, a gyertyános erdőben érdes tinóruk kezdtek megjelenni. Eleinte egy-kettő, de kissé odébb - nem akartam hinni a szememnek - ott álltak az úton, mint a katonák, egyszerre tizenkettő. Innentől kezdve nem győztem hajolgatni, amerre néztem, mindenütt kikandikált egy-egy fejecske. Mire odaértem, megszaporodott, minimum öt-hat volt körülötte. Közben akadt más gombafaj is, így keserűgomba, galambgombák több változata. Többféle fülőke, gyönyörű fiatal őzlábgomba, pár nyári vargánya is előkerült a bokrokból.

Érdekes kis pirosbarna, bársonyos gombacsoportra lettem figyelmes. Szép látvány volt, de nem tudtam rájönni a fajra. Azért betettem a kosárba, érdekes lesz megtudni, hogy mi ez. ( Az egyesületi gyűlésen végül kenyérgombaként azonosítottuk. Az okozta a bizonytalanságot, hogy csoportosan nőttek. Eddig mindenki csak egyesével találta. ) A kosaram gyorsan megtelt, indulás haza. Ilyen szép fogásom régen volt, ezt már nem lehet fokozni.

De lehet! Az erdő végén, az út szélén két gyönyörű bronzos vargánya nézegetett felém! Még ilyet, hogy pont itt, pont nekem és ilyen szépek! Ilyesfélék kavarogtak a fejemben. Úgy fogom fel, hogy ez egy ajándék a természettől, amely tudja, hogy mennyire szeretem és én örömmel elfogadom.

Köszönet érte!