MIGE
2017. július 20.
Illés

Lajos fotózni tanul - barangolásainak képeiből

(Szűcs Béla)

 

 

Természetesen Kóta Lajosról van szó, egyesületünk közismert és közkedvelt tagjáról.

Éveken át jártam vele kettesben erdei útjait - szereti különböző időpontokban ugyanazokat az útvonalakat végigjárni. Köztudott, hogy neki minden nap menni kell pár órát, anélkül nap nem múlhat el, akármilyen idő van. Minden útjáról feljegyzést készít: mikor, hol, milyen gombát, növényt talált, mi történik a természetben.

 

Tőle tanultam szinte mindent, amit a gyógynövényekről és a ritkább, vagy valamiértt érdekes növényfajokról tudni kell, gyakorlatban bemutatva. Gombát ritkábban találtunk - ő azok közé az erdészek közé tartozik, aki a fásszárú növények mellett inkább a lágyszárú testvérek iránt érdeklődik. Persze gombászik ő is, de inkább csak ami az útjába kerül. Ha csak két darab vargányát talál, nem baj - megszárítja, és majd lesz hozzá több is. Bár az is előfordult már, hogy ínséges időben vitt pár liter vizet egy-egy kiszemelt óriáspöfeteg, vagy sárga gévagomba megsegítésére.

 

Rengeteg közös élményünk volt az évek során. Hozzászokott, hogy ha valamit le akarok fotózni, az bizony időbe kerül. Ő addig felkereste valamelyik közeli túrabotos jelzését, esetleg vágott is egyet. Sokszor ki is faragta, amíg én piszmogtam. Szerintem nincs olyan hely a Bükk Miskolchoz közelebbi részein, ahol neki ne lennének sajátos jelzései: itt növekszik egy jó állású vessző, abból egy-két év múlva jó "bot" lesz! Hányszor előfordult, hogy a legváratlanabb helyeken benézett egy bokorba, hogy ott van-e még az a botja, amit két éve levágott és eldugott, hogy alkalomadtán valamelyik kezdő túrázónknak odaadhassa! Én is kaptam tőle annak idején, szépen gyűrűsre faragva, hogy ne repedjen, vasheggyel, hogy kapaszkodjon. Azóta már az ország legtávolabbi részein járva is magammal viszem, mert nem csak dísz az, hanem bizony segítség is.

 

Nem tudtam, hogy neki is vannak fotós ambíciói. Tavaly kapott a családtól egy komolyabb kompakt gépet, azóta kísérletezik vele. Nehezen akar engedelmeskedni neki. Múlt évi képeiből nem igazán tudtam olyat kiválasztani, amelyik elég éles lett volna a közléshez. Szerencsére nem tartja szégyennek tanulni, így az idei termést átnézve már nem egy felvétel akár hónap fotója is lehetett volna, ha időben eljut hozzám. A kompozícióhoz született érzéke van.

Azon azért jót mosolyogtam, amikor a gyógyító köveknél a madáretetőben lakmározó mókusról készült képeknél kifogásoltam, hogy a villanó miatt piros lett a szeme. "Azért, hogy piros a szeme, mókus az még!" - volt a paprikás válasz. Megérdemeltem. Jó tanítványként tudnom kellett volna, hogy a történések nem attól lesznek szépek, hogy tökéletesen lefotózzuk őket. Ezért persze a fotósok alighanem kiátkoznak maguk közül, de talán van, aki tudja, mire gondolok.

 

Kedves Barátom! Elnézésed kérem, ha olyasmit is kikotyogtam volna, amiről nem szeretsz beszélni. Örülök, hogy belevágtál a fotózás rejtelmeinek kibogozásába és remélem, fogunk még együtt kószálni az ismerős utakon, most már mindketten géppel a nyakunkban! Ezt a pár képet, amit feltettem tőled honlapunkra, tekintsd biztatásnak. Bennem nagyon sok szép emléket idéztek fel.

Nemzeti Együttműködési Alap