MIGE
2017. október 19.
Nándor

A Bükk egy budai gombász szemével - 3. rész

 „A gombagyűjtés (néha halálos) szenvedély"

Andor Csaba

 

Ugye ismerős a gombászláz? Mikor alig várod, hogy virradjon, hogy indulhass, gyomrod görcsöl az izgalomtól, hogy a biztosan tudott bokor alján kibújt-e már az első hírnök, avagy a letakart apróságok megnőttek-e már neked, s nem másnak. Aztán eltelik 20-30 év, az „erdődet" beépítik, a lelőhelyed már nem titok (pedig csak egy embernek mutattad meg :-), a termőfolt kimerült, a fák megöregszenek, nem igénylik a gyökérkapcsolatot, és különben is annyi gombát ettél már, hogy a mennyiség egyáltalán nem fontos, a találás, az új, eddig ismeretlen gombák megismerése hozza meg a gyönyörködtető változatosságot gombászléted újabb szakaszában. Már nagyobb örömet okoz ismeretlen helyek gombavilágát tanulmányozni, és ha nincs is gombaidény, akkor is járhass egyet, létformáddá vált az erdőjárás.

Az Index gombázós fórumán ismerkedtem meg Dénessel. Lévén miskolci, adódott, hogy tavaly több alkalommal is eljussak a Bükkbe. Mivel véletlenek nincsenek, így aztán azon sem csodálkoztam, hogy ráadásnak hamarosan még miskolci gombásztársakra is leltem: Mégis hol, hát az utcán! :-)

Dénes nagyon jól ismeri a Bükk turista útjait, de a gombászösvényeit sajnos nem annyira. Első közös túránkon Miskolc legszebb turista útjaira vitt, ahol vannak még patakok, források, változatos faállományú erdők, és minden csoda (vízesés), ami hiányzik a budai hegyekből.

Következő alkalommal már gombászni indultunk Bükkszentlászlóra.

 

 

 

 

Ekkor ismerkedtünk meg Kóta Lajossal, a miskolci Gombász Egyesület egyik túravezetőjével. A buszmegállóban megpillantottam egy gombajelvényes embert, ennyi elég volt, hogy meg merjem szólítani, hogy merre érdemes gombát keresgélni Bükkszentlászlón, mert nincs kellő helyismeretünk. Lajos éppen egy kiállításra ment gyűjteni gombát, felajánlottuk segítségünket, így lettünk egy szép erdei körre túratársak. Lajos sem számított annyi gombára, amennyit sikerült hármunknak összeszedni, még az erdőben összeszedett műanyag flakonból is gombatároló eszközt kellett készíteni, hogy haza tudja vinni benne a gombát épségben. Dénes lelt egy akkora pikkelyes tinórut, hogy annak már előre kellett köszönni. Szerencsétlen gomba már állni sem tudott, úgy feküdt az avarban, mint egy túltömött liba.

A történelem ismétli magát :-).      A 2001-es bükkszentkereszti országos gombásztalálkozón is, kicsit más útvonalon, de megint Lajos lett egy felejthetetlenül szép kirándulás túravezetője. Nagy élmény olyan emberrel túrázni, aki bokorra ismeri a terepet, mi, mikor és hol nő a szemvidító fű, hol virágzott már el az erdei deréce, hol bújik meg a kapcsos korpafű, melyik út szélén nő a vargánya?

 

 

 

 

Kóta Lajos, a "gombajelvényes" ember                           

  

                               

Kapcsos korpafű                                                                                                       A pikkelyes tinórú, a nem normális...                                    

 

 A 2008-as év júliusi időjárása a pikkelyes tinórunak kedvezett, sok-sok példányát találtuk meg utunk során ennek a védett gombának.

 

A nyár folyamán későbbi erdélyi előadásomhoz képanyagot gyűjtve vettem fel a kapcsolatot Hodobay Marikával a Miskolci Gombász Egyesület honlapján keresztül, mivel néhány fotóját nem szerettem volna a beleegyezése nélkül lelopni a miskolcigombasz.hu -ról. Gyűjtöm az olyan fotókat, ahol a gombák nem tartják tiszteletben egymás territóriumát, mérgező és ehető, gyökérkapcsolt és korhadékbontó szinte egymás tövéből nőnek ki.

Marika egyik miskolci látogatásomkor meglepetésként kedves gombásztársával, Valikával szervezett nekünk egy titkos gombatúrát, a még titkosabb gombázó helyükre, mely kirándulás emléke egyikünk életében sem fog nyom nélkül elmúlni.

 

Ahogy beértünk a fenyőerdőbe, épp csak pár lépést tettünk meg, amikor Dénes egy fehér szarvasgombának látszó tárgyat tartva kezében, odaszólt, „ez meg csak úgy itt volt".

Úristen, hát ez aaaz! Egy igazi, hatalmas fehér szarvasgomba! Hiába, a szűz kéz! :-)

 

                                    Dénes szarvasgombája                                                                                                                      A sárga lapátgombák

 

A nap folyamán Dénesén kívül még két szarvasgomba fészket találtunk, melyekkel nagy szerencsénkre a kutya (a szarvasgomba kereső fajtából) sem törődött eddig. A fotózás, örömujjongás, baráti vállveregetés és csókvihar után Vali megmutatta a nyár óta folyamatosan termőtesteket hozó sárga lapátgomba élőhelyét, az ott készített képek halvány őszi színeikkel a kedvenceim lettek.

Itt találkoztam élőhelyén a fenyő kénvirággombával, annyi hetyke és leharcolt kutyaszömörcsöggel, mennyit életemben összesen nem láttam. Itt találtuk meg az előző cikkben már említett ritka, elegáns pókhálós gombát, melyet megint csak Dima Bálint határozott meg és publikált a Mikológiai Közleményekben, mint második bükki előfordulási adatát. E gomba megjelenését ugyanazon a folton évek óta figyeli Marika és Valika, s most már tudományos publikációban is megjelent nevük a gomba megtalálóiként.

 

                                        Fenyő kénvirággomba                                                                                                          Az ellenállhatatlan mesegombák...

 

Egy másik alkalommal Ómassáról kirándultunk Dénessel Szentlélekre. Felérve egy gyönyörű rezgőnyáras - nyíres ligetbe olyan légyölő galóca özön fogadott bennünket, hogy nem lehetett kihagyni az amúgy is állandó média jelenléttel rendelkező pettyes mesegombák ki tudja hányadik fotózását sem.

A hazafelé vezető utunkat vaskos mozsárütő gombák szegélyezték, a kidőlt bükkfákon irdatlan mennyiségű gyűrűs fülőke „dolgozott", és ráadásként az utat keresztező kidőlt fán „keresztbe tett" nekünk egy gyönyörűséges laskapereszke csoport is.

    

                                           Vaskos mozsárütőgomba                                                                                                           Laskapereszke

 

Ennyi szépség után ugye nem csoda, ha az ember egyszer csak Bükkrajongóvá válik?

 

 Gortva Edit

Nemzeti Együttműködési Alap