MIGE
2024. március 29.
Auguszta

Bükkszentkereszti gombavadászat - 2005.07.14-17.

(Hodobay Mária írása)

 

Az előre megtervezett megmozdulások, kirándulások ritkán sikerülnek ilyen jól, mint ez a néhány nap, amikor Bükkszentkereszten vendégül láttuk a Tata-Agostyáni óvoda munkatársait. Hogy hogyan kerültek ide, az egy régi barátság története:

Egyesületünk minden év őszén több helységben, településen élőgomba kiállítást rendez, ezzel is terjesztve a gombák ismeretét a lakosság, az iskolások, minden érdeklődő számára. A kiállításhoz a gombákat nagyobbrészt a helyszínen gyűjtjük, hogy az ott lakó emberek minél több „ismerőssel" találkozzanak és ismerkedjenek meg közelebbről is. Így kerültünk több évvel ezelőtt Tata-Agostyánra is, ahol nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel fogadták gombászainkat és a kiállítás tárgyát, a GOMBÁT. Megszervezték a környékbeli óvodák, iskolák, a helyi lakosság részvételét a kiállításon, még közös gyűjtőútra is sokan eljöttek. A helybeli gyerekek tevékenysége azokban a napokban a gombák köré szerveződött, lelkesedésük nem ismert határt. Vendégeink azóta sok dolgot megismertek a gombák rejtelmes világából, ezt személy szerint tapasztaltam. Igényt tartanak az újabb ismeretek megszerzésére és ezt a gombakiállításaink jól szolgálják.

Most egyesületünk látta vendégül agostyáni barátainkat: az óvoda vezetőjét, Gabikát és a kollégákat: Icust, Médit és Mónit egy gombaközeli hosszú hétvégére Bükkszentkereszten.

Csütörtökön este foglaltuk el szálláshelyünket a Borostyán Panzióban. Elhelyezkedés után késő estig baráti beszélgetéssel, részemről ismerkedéssel töltöttük el az időnket. De hogy ne unatkozzunk, Béres Jancsi gombásztársunk már gondoskodott tennivalóról, hozott magával egy nagyobb mennyiségű rókagombát reggelire. Beszélgetés közben megtisztítottuk és a reggeli friss tejfeles gomba lett, amit a panzió szakácsai kérésünkre elkészítettek.

Jó reggeli után jól esik egy kis séta - ezt az aranyszabályt követtük és elindultunk ki-ki valamerre. Ketten, Béres János és Vadán László titkos biztos gombás helyükre indultak autóval a Hoór völgyébe. Nehéz terep, kocsi számára az út is veszélyes, de megér egy próbálkozást. A maradék csapat ketté oszlott: hármunkat, a Bauer házaspárt és engem, mivel útba esett, a fiúk elvittek autóval a Lófő tisztásig. A csapat maradéka ezt az utat gyalog tette meg, nekünk tehát egy kis előnyünk volt velük szemben. Sokat halottunk már a „gyógyító kövekről", persze hogy megtettük azt a pár lépést a közeli erdőszélig. Most a személyes benyomásaimat írom le, amit e hely láttán éreztem. Volt valami misztikus az egészben, a látvány nem mindennapi. Egy erdőben sziklák, kisebb kövek állnak ki a földből, körülötte kitaposott talaj, ösvények. Van aki ül, vagy áll, vagy simogatja a követ, a fát öleli, van aki hisz, van aki hitetlen, de mégis kipróbálja a kövek és a hely gyógyító erejét. Mi is ezt tettük, igaz hogy csak rövid ideig, mert a kő nagyon hideg volt. Így tehát tovább álltunk és elindultunk a Lófő-tisztást körülvevő erdőbe, felfedezni az ottani gombavilágot. A fenyvesben ilyenkor ritkán találni gombát (bár mi mégis találtunk néhányat), ezért hamar odébb álltunk és a lombos erdőben próbáltunk szerencsét.

Nem is csalódtunk, lassan de biztosan gyűltek a gombafajok. Az egész olyan volt, mint egy kincsvadászat - a szemünk járt ide-oda és ujjongó kiáltással jeleztük, hogy ismét horogra akadt egy szép példány. „Már van vagy harminc fajta",- mondja örömmel a hangjában Pannika, a gombák tudora. A számomra sok ismeretlen apró gombácska Pannikának nem jelent gondot, kapásból mondja a nevüket, és ami érdekes benne, először a gomba latin nevét. Ismerős hangokat hallunk a fák mögül, végre utolértek minket a csapat többi tagjai, elnökünk, Pelles János vezetésével. Szemlátomást vidámak, biztosan ők is sikeresek voltak. Most már közösen folytattuk utunkat bázishelyünkhöz, a Borostyán Panzióhoz, de azért még be-be nézegettünk az út menti erdőbe.

A panzió kertjében kirakosgattuk a talált gombákat. Akadt persze azonos faj is közöttük, de a sokaság nagyon bíztató volt, kíváncsian vártuk az eredményt. Pannika és Pelles János munkához látott, szorgalmasan hajolgatva szemügyre vette egyenként a gombákat, forgatta, szagolgatta, nézegette, néha bele-bele nézett a könyvbe. Ekkor megérkezett sugárzó tekintettel a két gombászfiú. Jogos volt a büszkeség, mert rengeteg rókagombát, gyönyörű vargányákat, sok szép és nemes gombafajt szedtek elő, beterítve velük a kerti faasztalt.

Na akkor gondolkozzunk! Néhány gomba beazonosítása valóban fejtörést okozott, de közös erővel mindig megoldódott a kérdés. Közben megérkezett Darai Balázs gombásztársunk a nejével. Pont időben, mert ők hozták a bográcsot és a főzéshez erre nagy szükség volt. Most kezdődött a többiek számára is a munka. Aki élt és mozgott, gombát pucolt, még a vendégeinket is befogtuk a munkába. Közben Pannika egyfolytában irogatott: már negyven... ötven... hatvan... Hatvankét gombafajt gyűjtöttünk össze ezen a napon! Ez egy kisebb gombakiállításhoz is elég lenne! Szép munka volt!

Estére elkészült a rókagombás paprikás, a sült keserűgomba és a rizses zöldborsós gomba. Nagyon finom, ízletes és különleges volt ez a nem mindennapi vacsora. A fiúk remekeltek, mindnyájan jóízűen ettünk, a lányok pedig elmosogattak. Ez is szép munka volt! Az esti beszélgetés most sem maradt el. Megtárgyaltuk a nap eseményeit, érdekességeit, természetesen gombaviccek is elhangzottak, ezzel új ötletet adva: jó volna gombahumorral bővíteni a honlapunkat. A pénteki gombás nap végére mindenki elfáradt, jól esett a megérdemelt pihenés. Egy újabb, reményteljes gombavadászati nap reményében tértünk nyugovóra.

Másnap bővült a csapatunk: Bauer Katalin webmesterünk is eljött szerencsét próbálni és friss, egészséges bükkszentkereszti levegőt szívni. Kóta Lajos, az erdők-mezők utjainak, élővilágának kiváló ismerője, mindennapi természetjárásáról híres gombászunk is segítségünkre sietett. A Darai és a Bauer házaspár nagy elszántsággal és eltökéltséggel érkezett. Szaniszlai Évike gombásztársunk, igaz, kis kerülőúttal, de a végére szintén előkerült - szokásához híven finom házi ételkülönlegességekkel. Összesen tizenöten indultunk el három autóval, három irányban, minél több gombát találni.

Rögtön az út mentén az agostyáni Médike talált több faj gombát, köztük két vargányát, bükki pereszkét is, ez bíztató kezdet volt. Az első gombák után egy ideig nem sokat találtunk, ezért Béres János vezetőnk új útirányt diktált, biztos gombás helyre vitt minket. Én, az ő tempóját és útvonalát ismerve jobbnak találtam a kocsik közelében maradni, bejárni a közeli helyeket. Nem is bántam meg. Érdekes gombákat találtam, volt időm pár szép példányt nyugisan lefotózni és az erdő varázslatos szépségét megörökíteni. Ha visszanézem a felvételeket, emlékezni fogok ezekre a szép pillanatokra, a nem mindennapi emberekre, a jó hangulatra, ami kísérője volt az ott eltöltött napoknak.

A megjelölt időben visszatért a két csapat. Kóta Lajos Fehérkőlápát megjárt csapata gyönyörű gombákkal teli kosárral tért meg. Nemsokára Béres János is megérkezett a vacsorára megrendelt keserűgomba sokasággal, meg egyéb gombafajokkal. Ideje volt hazatérni. A gombavadászat véget ért! Mindenki kosarából, szatyrából kikerült a gomba egy terítőre. Pannikának ismét főtt a feje, de látszott rajta, hogy élvezi ezt a tevékenységet, érdeklődve veszi kezébe az újabb és újabb gombákat. Szépen gyűlnek a gombafajok. Ez a nap is meghozta a jó eredményt, összesen negyvennél több fajt sikerült begyűjteni. Lesz dolga a szerkesztőnknek, míg feldolgozza ezt a sok adatot! (Volt, de szívesen máskor is! A szerk.) De biztosan ő is ugyanúgy örül majd a szép eredménynek és sajnálja, hogy nem lehetett részese.

Most is bográcsoztunk. Darai Balázs, kiváló szakácsunk gondoskodott a hozzávalókról. Mérhetetlen türelemmel és fáradhatatlanul állta a megpróbáltatásokat, megküzdött a füsttel, a forrósággal és Béres Jancsi közreműködésével elkészítette a bográcsgulyást, melyhez foghatót még nem ettem! Lehet hogy azért, mert pár szép vargánya is belekerült a bográcsba, többek között Kóta Lajos felajánlott vargányája is. Rengetegnek tűnt az elkészült étel, de a friss levegő után megjött étvágy megtette a magáét, és mivel nagyon finom lett a vacsora, gyorsan elfogyott. De azért a keserűgomba még ki lett sütve és Gabikánk elcsemegézte a többiekkel. Ilyen ínyencséget otthon nem eszik.

Ez volt az utolsó közösen eltöltött esténk, ennek jegyében sokáig elhúzódott a beszélgetésünk. Igaz, nem is tudtunk volna aludni, mert kint a szomszédban nagy mulatság volt, hajnalig szólt a dum-dum, ezért is inkább kacarászással, kártyázással töltötték el az időt az agostyányi lányok. Mi meg az ágyban forgolódva, a lakodalmas zenétől töltődve.

Elérkezett a búcsú napja. A fiúk gondoskodtak arról, hogy újabb szépségekkel kárpótolják a nehéz éjszakát. Hazafelé menet ittunk hűs vizet a Szinva-forrásnál Garadnán, megnéztük a Pisztrángos különleges szépségeit, érdekességeit és a végén egy jó fagyipartival zártuk le ezt a szép és emlékezetes hétvégét.

A találkozó eseményeinek többségét igyekeztünk fotón megörökíteni, több-kevesebb sikerrel, így olvasóink és a többi, otthonmaradt gombásztársunk is belepillanthatnak élményeinkbe. Rengeteg felvétel készült, a honlapra csak töredéke fért fel. Különösen értékesnek tartom a fajlistákat, mert ilyen széleskörűen talán még soha nem térképeztünk fel egy területet, mint ezekben a napokban Bükkszentkereszt környékét. Jó volt, szép volt, meg kell ismételni!